Ilona négy évtizeddel ezelőtt kezdte pályafutását festőtanulóként a világ egyik leghíresebb porcelánkészítő manufaktúrájában, Herenden, ahol a Szakma Kiváló Tanulójaként végzett. Évekig ott dolgozott, majd családjával tíz éve költözött Sopronba, ahol saját kis műhelyében alkot, ha teheti reggeltől estig.

– A nyugalom szigete, amikor lejövök ide, a mini birodalmamba, és „életet lehelek” ecsetemmel a finom, fehér anyagra – mesélte a porcelánfestő. – Teáskészleteket, dísztárgyakat, ékszereket készítek azok örömére, akik szeretik és értékelik az egyedi darabokat. Mintáimban szívesen alkalmazom a tradicionális motívumokat, de szeretem a keleti hagyományos japán vagy kínai mintákat is, főleg mert Kína a porcelángyártás őshazája. Ékszereimnél a szecessziós játékosságot újabban az arany- és platinaindák adják, ezek eléggé extravagánsak. Hiszek abban, hogy az emberi érintés személyessé teszi a tárgyaimat.

Az elmúlt hetekben porcelántojások kerültek a kemencéjébe, amelyeknél a tradicionális mintákat használta: tavaszi virágok – ibolya, nárcisz –, madarak és pillangók díszítik a húsvéti jelképet. (Ezeket láthatják újságunk címoldalán és a lapok tetején is). A legizgalmasabb az a két–három nap, amíg a 720 fokon kiégetett porcelán kihűl a kemencében. A színek ekkor kelnek életre, élénkebbek lesznek, ekkor fényesedik ki a festék. Ahogy Ilona mesélte: a kemencenyitás éppen ezért minden alkalommal nagy izgalommal jár. Egy-egy munkája annyira a szívéhez nő, hogy nem egyszerű megválnia tőle, ám amikor látja mások szemében az örömöt, amikor kezükbe veszik a porcelán­alkotást, akkor megnyugszik: jó helyre kerül a míves darab. Egy valamitől semmiképp sem válna meg: egy egzotikus, pipacsos, japán motívumú vázától, amely egykoron a vizsgadarabja volt, és ami elindította ezen a pályán. Az utóbbi időben a Soproni Kézműves Műhelyek keretén belül foglalkozásokat tart felnőtteknek és gyerekeknek. A kisebb-nagyobb gyerkőcöket teljesen magával ragadja az alkotói folyamat, ahogy kézbe vehetik a porcelánt, és saját maguk festhetik, majd haza is vihetik az alkotásukat. A tapasztalatok szerint ez lesz a kedvenc dísztárgyuk. 

Kriegné Puskás Ilona művészi mottóját Thomas Henry ­Huxley gondolata tükrözi leginkább: „Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét”.