Az oszlopos fák nemesítése az 1960-as években kezdődött, amikor is Kanadában a természetben találtak egy oszlopos almafát. Azóta az oszlopos alma-, körte-, szilva- és cseresznyefa nemesítése már jól bejáratott, a különlegesebb gyümölcsfák esetében azonban még csak kísérleti fázisban van.

Ezek a növények azért is praktikusak, mert az emberek egyre kisebb telkeken élnek. Az igazi oszlopos fák maximum 80 centiméter szélesek, így egy komolyabb méretű fadézsában is elférnek. Lengyel- és Csehországban különösen közkedveltek ezek a növények, ahol méteres távolsággal ajánlják az ültetésüket.

Népszerűségük másik oka, hogy megfelelő feltételek és gondozás mellett akár 8–10 évig is élnek.

A metszésük is sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos gyümölcsfáké. Mivel az alapjuk orsó vagy szuperorsó, arra kell odafigyelnünk, hogy egy vezért hagyjunk, az oldalágakat pedig mindig metsszük le. A növényvédelmi teendők sem különböznek a közönséges koronájú gyümölcsfáknál alkalmazottaktól. Arra viszont számíthatunk, hogy tavasszal virágtömeg jelenik meg a fán, és ha nem akarjuk, hogy apró, íztelen legyen a termés, akkor még zölden végezzünk gyümölcsritkítást.

Eddig csupa szépet és jót írtunk az oszlopos gyümölcsfákról, ezért joggal merülhet fel a kérdés sokakban, hogy miért nem tart mindenki ilyet a kertjében.

A különböző világcégek ráálltak ezeknek a fáknak a nemesítésére, és szabadalmi oltalom alatt álló saját fajtákat hoztak létre, amelyeket a NÉBIH rendszeresen ellenőriz is. Nehezebben beszerezhetőek, a forgalmazásuk kötöttebb, a szabadalmi oltalmi vagy licencdíj miatt pedig jóval drágábbak is a közönséges koronájú gyümölcsfáknál.