Interjúalanyom szép csenden körbeszaglászott, majd riadalmamat látva Töltl Mihály megnyugtatott, hogy lépjek csak be nyugodtan, Quick-től csak a kutyáknak, de még inkább a macskáknak kell tartaniuk. Majd viccesen még hozzátet­­te, hogy egyébként pedig éppen most kapott enni… Olyan na­­gyon azért nem nyugod­tam meg: tartok a kutyáktól, ha pe­­dig egy dobermannal állok szemben, akkor különösen szeretem tartani a „három lépés távolságot”.  

– Nagyon sok munka, iskola és nevelés van Quick háta mö­­gött, fogalmazhatnék úgy is, hogy mögöttünk – mesélte Töltl Mihály. – Az ő eredményei természetesen az én sikereim is, és fordítva. Az első és egyúttal a legnagyobb sikerét 2012-ben érte el Olaszországban, Val di Fiemme-ben, ahol 596 dobermann között lett abszolút győztes, ezzel IDC (International Dobermann Club) világbajnok.

– Sok-sok évvel ezelőtt a bá­­tyámmal vizslákat tenyésztettünk, majd később tacskóim voltak, és amikor azok elpusztultak, akkor Klaudia lányom unszolására „fajtát váltottam” – folytatta Töltl Mihály. – Quick, teljes nevén Quickstep King of Darkness (a Sötétség Gyorsléptű Királya) egy érdi kennelből került hozzám. Nem én választottam, ő vá­­lasztott engem: a sok kiskutya közül odajött hozzám és megbökött az orrával.

Quick mintha értette volna, hogy róla van szó: figyelt, nem tágított a gazdája mellől, minden lépését követte. – A do­­ber­mannról tudni kell, hogy jellegzetesen egygazdás kutya – tette hozzá Töltl Mihály. – Neki én va­­gyok a fő­­nök, a család többi tagját falkatagnak tekinti.

Quick büszke tulajdonosa azt is elmondta, hogy a fajta névadója, Dobermann úr adóbeszedő és egyúttal gyepmester is volt egykor Németországban. Egyúttal ő volt ennek a tempe­ra­mentumos, de rendkívül ki­­e­gyen­súlyozott, gyermekszerető és megbízható kutyafajtának a kitenyésztője is.