600 éve kaptak nemesi címet

Huberné Manninger Edit a soproni Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett, majd a győri Felsőfokú Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói diplomát 1967-ben. Összesen több mint négy évtizedet töltött a katedrán: négy évig a sopronkövesdi diákokat oktatta, majd egy rövid helyettesítő állást követően a Petőfi téri, illetve az Orsolya téri általános iskolában tanított, ahonnan 2005-ben ment nyugdíjba.

– Felmenőim Kaboldról (Kobersdorf) települtek Sopronba – kezdte Huberné Manninger Edit. – Manninger Mátyás patkolókovács 1762-ben esküdött fel soproni polgárnak, majd az ő leszármazottai közül többen orvosok, mások pedig szappanfőzők lettek. Manninger János szépapám 1828-ban a Várkerület 14. számú házban kezdett el szappan és mosószóda készítésével foglalkozni, majd Manninger Sándor dédapám az Ötvös utca 13. szám alatti házban folytatta. Dédapám rendkívül vállalkozó szellemű ember volt, ugyanis a szappangyártás mellett a Győri úton sertéshizlaldát is működtetett. 1908-ban bekövetkezett halála után az üzemet idősebb fia, Frigyes vitte tovább, míg a nagyapám, Manninger Gusztáv banktisztviselő lett, édesapám pedig a GYSEV-en dolgozott mint főfelügyelő.

– Édesanyám felmenői között találhatjuk azt a Sey Mihályt, aki 1418-ban vitézségéért Zsigmond királytól nemesi címet kapott – folytatta Huberné Manninger Edit. – Sajnos éppen száz évvel ezelőtt egy szomorú esemény történt a családunkban: dédapámat, Sey Mihály rendőr főtörzsőrmestert vitézzé avatása előtt néhány nappal, szolgálata teljesítése közben orvul meggyilkolták. Sopronban ekkor mozgalom indult, hogy a meggyilkolt rendőr helyett a fiát, a nagyapámat avassák vitézzé. Így is történt, ő a cím mellé még 13 kataszteri hold földet is kapott. Nagyapám, aki a Schneeberger húsgyárban dolgozott hentesmesterként, talán éppen a tragédiának is betudhatóan később Mezősire magyarosította a családnevét.

Huberné Manninger Edit anyai ágon régi poncichtercsalád sarja, a nagymamáját Grafl Teréziának hívták.

– Sajnos a szüleim korán elváltak, így gyermek- és ifjúkorom „apahiányát” elsősorban Sopron jeles krónikása, a Lackner- és Pro Urbe Sopron díjas Becht Rezső enyhítette, aki a nagyanyám testvére volt – folytatta Edit. – Apaként tiszteltem és szerettem őt, sokat tanultam tőle, hisz nemcsak kiváló író volt, de imádta és ismerte a természetet, rajongott a szülővárosáért, emlékét és nevét ma Sopronban egy utca is őrzi. Természetesen őrzöm én is az ő szellemi és tárgyi hagyatékának azt a részét, amit végrendeletileg rám hagyományozott.

Családi háttér: 1946-ban született Sopronban. Édesapja végigjárta a vasúti ranglétrát, végül a GYSEV főfelügyelőjeként ment nyugdíjba. Édesanyja adminisztratív munkakörben, könyvelőként dolgozott. Férje, Huber Károly aranydiplomás erdőmérnök, aki a diploma megszerzésétől nyugdíjba vonulásáig a Tanulmányi Erdőgazdaságnál dolgozott. András fiuk villamosmérnök–közgazdász, Németországban él.