Büszke a szüleire
| Pluzsik Tamás
„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.
Dr. Baranyai Ilona az általános iskolai tanulmányait Újkéren végezte, majd a soproni Martos Flóra Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett 1976-ban. A középiskolás évek meghatározóak voltak a hivatásválasztásban is. Az érettségit követően azonnal fölvették a Pécsi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karára, ahol 1982-ben szerzett diplomát, melyet követően a soproni kórház szemészeti osztályán kezdte meg gyógyító tevékenységét. Tagja a Magyar Műlencse Implantációs és Refraktív Sebészeti Társaságnak, valamint a Magyar Szemorvostársaságnak. Rendszeresen tart előadásokat a vakok és gyengénlátók intézetében, évtizedekig vezette a diabétesz szemészeti lézer szakrendelést. A soproni kórház volt az első munkahelye, melyhez nyugdíjba vonulását követően sem lett hűtlen, jelenleg heti egy alkalommal szakrendelésen látja el a betegeket.
– Családom a Vas vármegye határán lévő, tekintélyes történelmi múlttal rendelkező községből, Újkérről származik – kezdte dr. Baranyai Ilona. – Baranyai Ferenc nagyapámat 1942-ben behívták katonának, a keleti hadszíntérre vezényelték az alakulatát, ahol olyan súlyosan megsebesült, hogy bár hazakerült, de rövid időn belül meghalt. A tragédiát tovább fokozta, hogy édesapám egyik nővére Budapest bombázásakor lelte a halálát, Ferenc bátyja pedig a Don-kanyarban esett el, az ő neve is ott szerepel a hősi halottak között az újkéri templom márványtábláján. Ilona nagynéném Budapesten egy diplomata családnál volt nevelőnő, majd a háborút követően velük együtt emigrált Olaszországba. Bár hazatérni nem tudott, sokat segített bennünket pénzzel, majd úgynevezett IKKA csomagokkal, amire nagy szükségünk is volt, hisz idő közben a családi házunk is leégett.
– A nagymama a háború után kettesben maradt az édesapámmal, akit nagy szegénységben nevelt fel – folytatta Baranyai Ilona főorvosnő. – Később én is sokat voltam ebben a kis egyszerű, zsuppos házban, melynek az udvarán egy hatalmas szederfa állt. Édesapám volt a falu mindenese, ha valamit javítani kellett, akkor rendszerint őt hívták, emellett Tengölics Pista bácsinak, a híres kocsma tulajdonosának volt a jobb keze. Télen még jeget vágni is elmentek, telerakták vele a pincét, hisz hűtőszekrény nem volt. Édesanyám családja is tősgyökeres újkéri, Morgos Ferenc nagyapám tojáskereskedéssel foglalkozott, amíg lehetett, szekérrel vitte ezerszám Bécsbe a friss tojást. Édesanyám öccse a papi hivatást választotta, mind a mai napig aktív, püspöki tanácsos a Győri Egyházmegyében, Gyarmat község plébánosa. Szüleim 1955-ben házasodtak össze, egész életükben rendkívül szorgalmas, istenhívő emberek voltak, büszke vagyok rájuk.
Családi háttér: 1958-ban született Sopronban. Szülei a mezőgazdaságban dolgoztak Újkéren. Férje, néhai Németh Ottó a Deák Téri Általános Iskola pedagógusaként, valamint kiváló borászként, az Ottó pince alapítójaként is letette névjegyét. Dóra lányuk a Handler Nándor-technikum német–francia szakos tanára, Ottó fiuk szőlész–borász diplomát szerzett, az édesapja által elindított borászati vállalkozás folytatója, Györgyi pedig a Széchenyi-egyetem egészségturizmus–szervezés szakán diplomázott, az édesapja által megálmodott Ottó Pince Borozót és Panziót működteti.