Családi tradíció az oktatás
| Pluzsik Tamás
„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.
Ormos Balázs Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán 1976-ban szerzett okleveles erdőmérnöki diplomát. Ezután a Mecsekben a kárászi erdészet műszaki vezetője, erdészeti igazgatója volt. 1991-től a Tanulmányi Erdőgazdaság vezérigazgatójaként, majd az Országos Erdészeti Egyesület főtitkáraként tevékenykedett. Munkássága meghatározó része a Soproni Egyetemhez kötődik, kutatói tevékenységének eredményei beépültek az egyetemi oktatásba. Évekig volt a záróvizsga, az oktatás-fejlesztési bizottság és a kari tanács tagja. Nevéhez fűződik a dr. Káldy József Erdőgépfejlesztő Központ építése, elkészült a Fáber réti motorfűrészes tanpálya, a parkerdő átfogó fejlesztési terve. Munkásságát egykori alma matere címzetes egyetemi docensi címmel honorálta.
– Családunkra jellemző a közoktatás – kezdte Ormos Balázs. – Apai nagyapám, Oravecz Károly Imrikfalván (Dedinky), nagymamám Skultéty Matild Győrött született. Mindketten reálszakos tanárok voltak Breznóbányán (Brezno), itt született 1917-ben az édesapám. A trianoni döntést követően a család Győrben telepedett le. Az 1930-as években nagyapám a családnevünket magyarosította, így édesapám 1939-ben már Ormos Károlyként doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán, és még ugyanebben az évben beiratkozott Sopronban a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karára, ahol 1943-ban bányamérnöki oklevelet szerzett.
– Anyai ágon tősgyökeres soproniak vagyunk – folytatta Ormos Balázs. – Leitner dédapám tulajdonosa volt annak a Zöldfa vendéglőnek az Ötvös utcában, amely helyet adott a rövid életű Morgenstern (Hajnalcsillag) címmel megjelenő folyóirat szerkesztőségének is. Leitner József nagyapám Sopronban született, a líceumban végezte iskoláit, majd nyugdíjazásáig itt is tanított. Volt a Soproni Városszépítő Egyesület főtitkára, dolgozott a turistaegyesületben, az evangélikus egyház szervezeteiben és a cserkészeknél. Egyik alapítója volt az 1934-ben létrehozott Kitaibel Pál Természettudományi Asztaltársaságnak. Klausz Ilona nagymamám vállalta a nagy család összefogását, az ifjak „soproni” nevelését. A Klauszok sokat tettek a város épüléséért, köztük Klausz Nándor gabonakereskedő és dr. Klausz Samu orvos. Klausz Emil megjárta a Don-kanyart, fényképeiből ifj. dr. Sarkady Sándor könyvet adott ki. Kindler Edit nagynéném a kitelepített németek Bad Wimpfen-i szószólójaként évtizedekig szervezte a soproni látogatásokat. Ma a bányamérnöki tradíciót folytató Tamás bátyám abban a családunk által épített papréti házban él, mely a műemléki értékleltár szerint belsőépítészetileg szinte érintetlen állapotban maradt fent – zárta Ormos Balázs.
Családi háttér: 1952-ben született Budapesten. Édesapja jogász, bányamérnök volt, édesanyja vitte a nagy család gondját, nevelte három fiúgyermekét. Felesége, Ormos Mária erdőmérnök, férjével egyetemi évfolyamtársak voltak. Eszter lányuk a Soproni Szent Orsolya Gimnázium angol nyelvtanára, Gábor fiúk Ausztriában dolgozik.