Egymásnak rendelt élet
| Pluzsik Tamás
Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.
– Nem egy hétköznapi eset a mi megismerkedésünk – kezdte Sarang István. – A Volánnál dolgoztam vezénylőtisztként, és egy gépkocsivezetőt kellett vidékről berendelnem telefonon. Mondanom sem kell, hogy abban az időben nemhogy mobiltelefon nem volt még, hanem a vezetékes is postai kezelőkön keresztül működött.
– Én ekkor Undon helyettesítettem egy kollégát. Az egyik helyi előfizetőnknek elromlott a televíziója, és a soproni Gelka üzletét kellett volna kapcsolnom, de a mi vonalaink is összekeveredtek, így a Gelka helyett István hangját hallottam – folytatta Sarangné Horváth Judit.
Ha már így hozta a sors, a két fiatal jól elbeszélgetett. A következő társalgásokat már nem a véletlen hozta össze...
– Judit váratlanul betoppant hozzám a buszpályaudvaron lévő irodámba, így a kedves hanghoz immár egy csinos, fiatal lány arcát és megnyerő egyéniségét is társítani tudtam – mondta István.
Mindez 1980 szeptemberében történt, ettől kezdve egy párt alkotott Judit és István. Nagy sétákat tettek a Lövérekben, és a következő év őszére kitűzték az eljegyzést, sőt decemberre már az esküvőt is.
– A boldogságunkat beárnyékolta egy szomorú esemény, még pedig István édesapjának súlyos betegsége, majd halála, emiatt az esküvőt is 1982 nagyszombatjára halasztottuk. Nem volt nagy lakodalom, csak szűk, családi körben ünnepeltünk, majd a 25. házassági évfordulónkon megtartottuk az egyházi esküvőnket is, amikor a Szent Imre-templomban Turner Lajos atya fogta össze stólával a kezünket – fogalmazott Judit.
Jereván-lakótelepi első közös otthonukba 1983 márciusában megszületett Renáta lányuk, majd három évvel később Judittal lett teljes a Sarang család boldogsága.
– A sors kifürkészhetetlen, szeszélyes játéka hozott össze bennünket, de mintha ez rendeltetésszerű lett volna, hisz több mint négy évtizede őszinte szeretettel fogjuk egymás kezét – és valóban, nemcsak mondja, hanem fogja is Judit István kezét.
– Bennünket nemcsak egy téves kapcsolás, hanem az élet is egymásnak rendelt – zárta Sarang István.
Sarangné Horváth Judit 1961-ben született Csornán. A Széchenyi István Gimnáziumban és postaforgalmi szakközépiskolában érettségizett, a Soproni Postaigazgatóságon, később a SZOT Igazgatóságon dolgozott könyvelőként, majd a gyerekeket nevelte.
Sarang István 1953-ban született Sopronban. A Berzsenyi-gimnáziumban érettségizett, majd egyetlen munkahelye a Kisalföld Volán volt, ahonnan 2016-ban ment nyugdíjba. Öt évtizede elhivatottan kalauzolja a Sopronba érkezőket, 2007-ben Az év idegenvezetője kitüntetésben részesült.