Élete a sport
| Pluzsik Tamás
„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.
Szemző Gábor a Széchenyi-gimnáziumban Ákos Ernő festőművész osztályában kezdte tanulmányait, majd 1958-ban érettségizett. Mint mondta, sokat köszönhet kiváló tanárainak, így Krasznai Ferencre, Kamondy Zoltánra, Csanády Sándorra, Kelényi Ferencre, Őrszigethy Frigyesre és Dér Zoltánra is tisztelettel emlékezik. A sopronkőhidai börtön textilüzemében dolgozott, a ruhaipari részleg fődiszpécsereként ment nyugdíjba. 1992-től 1996-ig a Soproni Kosárlabda Club elnöke, majd szakmai igazgatója volt. Mindmáig rendszeresen sportol, kosárlabdázik, teniszezik. Egykori alma materének, a Széchenyi Gimnázium Öregdiákok Társaságának az elnöke. Sopron sportjáért végzett munkájáért 2023-ban Sopronért emlékérem kitüntetést kapott.
– Apai felmenőim nagykanizsai illetőségűek voltak – kezdte Szemző Gábor. – Dr. Augenfeld Fülöp dédapám körorvos volt Nagykanizsán, az ő édesanyja pedig a város közmegbecsülésnek örvendő szülésznője volt. Arról sajnos nincs pontos információm, hogy Augenfeld Ödön nagyapám hogyan került Sopronba, azt viszont sikerült kiderítenem, hogy 1893-ban magyarosította a családnevünket Augenfeldről Szemzőre. A Soproni Napló 1909. augusztus 31-i lapszámában az alábbi hírre bukkantam: „Társas vacsora keretében vettek búcsút a vonatkísérők Bonyhetz József főkalauztól, ki 32 évi vonatkísérői szolgálat után a napokban ment a megérdemelt nyugalomba. Szemző Ödön főkalauz elmésen megválasztott emléktárgyat, egy tajtékpipát nyújtott át a távozó Bonyhetznek a vonatkísérők nevében.”. Azért is örültem ennek, mert sokkal többet édesapám sem tudott a nagyapáról, aki 1914-ben váratlanul meghalt. Nyáry Matild nagymama itt maradt özvegyen hét gyermekkel, akik közül két lány az első világháborút követő spanyolnáthajárványnak lett az áldozata. A testvérek közül édesapám Gyula bátyja szép sportkarriert futott be, az 1920-as években az első osztályban szereplő Salgótarjáni Bányász kapusa, majd később edzője volt, de a Soproni Lokomotív trénereként is tevékenykedett.
– Édesapám, Szemző Béla 1908-ban született – folytatta Szemző Gábor. – Nagyon szépen rajzolt, ezt a tehetségét kamatoztatta is Hárs György építészmérnök irodájában. 1944-ben behívták katonának, szerencsétlen módon a háború utolsó felvonásában orosz hadifogságba esett. Szarka Árpád festőművésszel együtt Moszkva mellett egy repülőgépgyárat épített, majd édesapám hamarosan a tábor orvosának lett a felcsere, így tudott többek között segíteni a tanár úron is, amikor leesett egy állványzatról. Nehéz évek voltak ezek számunkra, édesanyám egyedül nevelt hármunkat 1948-ig, amikor apámat végre hazaengedték. A sport iránti rajongó szeretetemet a Mesternek, Krasznai tanár úrnak köszönhetem, hálás vagyok érte neki, a példaképemnek tekintem őt.
Családi háttér: 1939-ben született Sopronban. Édesapja a Soproni Selyemgyárban volt osztályvezető, édesanyja pedig a háztartást vezette, nevelte a három gyereket. Felesége, Höller Lujza a Soproni Ruhagyárban volt modellszerkesztő, 2020-ban hunyt el. Eszter lányuk az Ágfalvi Váci Mihály Általános Iskolában történelemtanár.