Lendületet adó eredmény

| Pluzsik Tamás

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. Apa és fia, Szedenik Béla és Bálint immáron közösen viszi a Szedenik borászatot, melynek alapjait még Béla apja és nagyapja rakta le.

– Hogy én is egy alma vagyok-e, aki nem esett messze a fájától, az igaz is, meg nem is, ugyanis már a nagyapámnak, Szedenik Sándornak is volt szőlője a Sand dűlőben – kezdte Szedenik Béla. – Édesapám, Szedenik Béla 1959-től „maszek” nőiszabó-mesterként tevékenykedett a Szent György utcai műhelyében, emellett ő is borászkodott, természetesen azokon a korlátokon belül, amit egyrészt a hivatása, másrészt a lehetőségek megengedtek számára. Különösképpen nem kapacitáltak arra, hogy folytassam a család tradícióját, így közép- és felsőfokú vendéglátó-ipari iskolákat végeztem, majd a Sopron történelmi belvárosában lévő házunkban megnyitottam a ­Bacchus éttermet. Itt az egyik, ha nem a legfontosabb segítségem a nagybátyám, a Pannónia Szálló egykori legendás pincéregyénisége, Szedenik Jenő bácsi volt. A rendszerváltást követően édesapám kárpótlási jegyeiből szőlőket vásároltam, amihez természetesen eszközök, berendezések kellettek, pincét építettem, tehát fokról fokra jött létre a borászat. A hátterét nyolchektárnyi szőlőbirtok adja, a magja és a központja pedig az a Sand dűlői ültetvény, amit még az édesapám telepített, illetve az a Pozsonyi úti ház, melyet sok nehézséggel és gáncsoskodással megküzdve szintén ő kezdett el építeni.

– Már az általános iskola alsó tagozatában nem volt számomra kérdés, hogy „mi leszek, ha nagy leszek” – folytatta édesapja történetét Bálint, aki érettségi után egy szőlész–borász OKJ-s képzést is elvégzett, kiválóan szerepelt a tanulmányi versenyen, jelenleg pedig a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek, a híres keszthelyi Georgikonnak a szőlész–borász felsőoktatási szakképzésén tanul. – A napokban adtam le a szakdolgozatomat, melyben a szőlőoltvány-előállítás technológiai kérdéseivel foglalkoztam. Szeretném folytatni a tanulmányaimat és a mérnöki alap- és mesterképzésen is diplomát szerezni. Úgy látom, hogy a borászatunk az utóbbi időben elég intenzíven fejlődik, ami elsősorban a szüleimnek köszönhető, de a tanultakkal és a magam fiatalos lendületével szeretnék ehhez én is minél többet hozzátenni. Édesapával az első közös eredményünk, hogy a Bor és Piac című szakmai lap által meghirdetett borversenyen a 2022-es zöld veltelinink az első helyen végzett. A díjnyertes tétel egy félhektáros, fiatal, öt–hat éves ültetvényről származik, melyet hűtve erjesztettünk. Máig fülemben csengnek a bírálatnál elhangzottak, melyek erőt és hitet adnak a további munkához: „Az élvezetek múlandó utóízét a kevéske fellelhető szén-dioxid szépen kiteljesíti, így könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy ismét bele akarunk kortyolni.”.

Teljes verzió