Összefonódott az életük
| Pluzsik Tamás
Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.
– A József Attila Gimnázium diákja voltam, amikor a középiskolánk rendezett egy farsangi bált a ma GYIK-nak nevezett egykori Sotex-kultúrházban – kezdte Hirschlerné Steiger Annamária. – Több fiúval is táncoltam, amikor egyszer csak megjelent Rezső, akit én ezt megelőzően nem ismertem, és felkért egy táncra. Pontosan emlékszem az időpontra, mindez 1955. február 5-én fél 11-kor történt. Ezután már csak vele táncoltam, egészen éjfélig, ugyanis addig tartott a bál. Ezt követően hosszú ideig nem találkoztunk, mígnem egy alkalommal éppen zongoraóráról mentem haza, amikor mellém szegődött a Sotex-báli táncosom, és hazakísért, majd a következő alkalommal is, sőt ezt követően szinte minden zongoraórát követően.
– Gyönyörű, dús haja volt Anikónak, mondhatom, első pillantásra beleszerettem a szépséges, 15 éves csitri lányba. Az egyik hazakísérést követően pedig elhívtam korcsolyázni a Paprétre, de arra is jól emlékszem, hogy hosszú ideig magáztuk egymást – folytatta a történetet Rezső, az egykori licista diák.
– Egy alkalommal hirdettek a Deák étteremben egy úgynevezett „Kartonbált”, ami azt jelentette, hogy aki a legcsinosabb kartonanyagból készült ruhában a legszebben táncolt a partnerével, az nyert egy kétszemélyes pezsgős vacsorát. Rezsővel mi lettünk a győztesek – emlékezett vissza Anikó. – A szüleink ismerték egymást, nyilván örültek is annak, hogy a két megbecsült iparoscsalád gyermeke összeházasodik. 1959-ben volt az eljegyzésünk, egy évvel később pedig Weltler Rezső esperes–lelkész úr adott össze bennünket az evangélikus templomban.
– Hévízre mentünk nászútra az én 125 köbcentis Csepel motorkerékpárommal, ami egy műszaki hiba miatt húsz kilométerenként megállt. Ilyenkor ültünk az árokparton, vártuk, hogy lehűljön a henger, de mi ezen csak nevettünk, boldogok voltunk, és nagyon szerettük egymást, mint ahogy így van ez ma is – fogta meg beszélgetés közben felesége kezét Hirschler Rezső.
– Igen, meghitt pillanatokban ma is úgy kulcsoljuk össze kezeinket, mint ahogy azt tettük több mint hatvan évvel ezelőtt. Összefonódnak a kezeink, összefonódott az életünk. Mi annak idején beálltunk egy jó nehéz szekér elé, amit az évtizedek során mindig egyfelé húztunk. Ha van titka a boldog és harmonikus házasságnak, akkor úgy gondolom, ez az – fogalmazott Anikó.
Hirschler Rezső 1939-ben született Sopronban. A családi tradíciót folytatva ő is üveges mester lett, majd sikeres vállalkozó, a rendszerváltást követően pedig ő volt Sopron első szabadon választott polgármestere.
Hirschlerné Steiger Annamária 1940-ben született Sopronban. Az érettségit követően kitanulta édesapja mesterségét, ő maga is kőfaragó mester lett, majd később férje üvegipari vállalkozásában dolgozott.