Tiszteli a természetet

| Pluzsik Tamás

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Kőhalmy Tamás Baján kezdte iskolai tanulmányait, aztán a család Sopronba költözött, ezért a felső tagozatot már itt folytatta. A Berzsenyi-gimnáziumban érettségizett 1985-ben, majd navigációs és lokátorműszerész szakképesítést szerzett. Néhány szakmai vargabetű után festményrestaurálással kezdett foglalkozni, a szombathelyi főiskolán művészettörténeti témából írta szakdolgozatát. Ma már elismert festőművészként tartják számon, akinek képein a természet és az állatvilág tisztelete rendszeresen visszatérő motívum. A Soproni Egyetem címzetes egyetemi docense, a vadászati kultúra története című tantárgy oktatója.

– Apai nagyapám, Krizsán Tamás a Székesfehérvár közelében lévő Sárosdon született – kezdte Kőhalmy Tamás. – Az első világháború éveiben végezte el a Magyar Királyi Ludovika Akadémiát, ekkor magyarosította a családnevét Kőhalmyra. Fiatal híradós–utász tisztként főhadnagyi rendfokozattal vezényelték a Doberdó-fennsíkra, ahol súlyosan megsebesült. Hosszú lábadozás után előléptették századossá, és a keleti frontra vezényelték. Az elsők között avatták nagyapámat vitézzé a Vérmezőn. A háború után tartalékos állományba került, majd egy átképzést követően tanítóként kezdett el dolgozni a szülőfalujában, ahol hamarosan kinevezték az iskola igazgatójává. A második világháború utolsó évében leventeoktatóként reaktiválták, de a rábízott fiatalokat nem küldte a frontvonalba harcolni, hanem jó tanácsokkal ellátva szélnek eresztette őket. Ezért a nyilasok halálra ítélték, de azt végrehajtani szerencsére nem tudták. Végül amerikai hadifogságba esett, és onnan került haza. 1952-ben feljelentették, de egykori leventéi kiálltak mellette, így „megúszta” azzal, hogy az ÁVO-n többször is agyba-főbe verték. Ez is közrejátszhatott abban, hogy egy évvel később meghalt.

– Édesapám dr. Kőhalmy Tamás is Sárosdon született, a soproni erdészeti technikumban érettségizett, majd erdőmérnöki diplomáját 1960-ban szerezte meg a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán – folytatta Kőhalmy Tamás. – 1994-ben a Soproni Egyetem elsőként habilitált oktatójaként kapott egyetemi tanári kinevezést. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, a vadgazdamérnöki szak megalapítását és beindítását ő kezdeményezte a vadgazdálkodási tanszék akkori vezetőjeként. Édesapám nevét viseli a Károly-kilátó szomszédságában lévő Kőhalmy Tamás Vadászati Múzeum, amire nemcsak mi vagyunk büszkék, hanem bizonyára az lenne az ő édesapja is...Családi háttér: 1966-ban született Zircen. Édesapja okleveles erdőmérnök, egyetemi professzor volt, édesanyja tanár, a soproni Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Élettársa, Mizser Emese fogorvosi asszisztens. Három fia közül Kristóf a vendéglátásban dolgozik, Ádám másodéves bölcsészhallgató és cimbalmos–népzenész, jelenleg zenei ösztöndíjas az Amerikai Egyesült Államokban, Soma pedig általános iskolás.

Teljes verzió