Tradíció volt a vegytisztítás

Gecseg Gyula a Berzsenyi-gimnáziumban érettségizett, majd ezt követően fényképésznek, fotóriporternek készült, a családi házuk padlásszobájában be is rendezett egy fotólabort. Végül hallgatott az atyai szóra, mondván, vegytisztításra mindig szükség van. Édesapja halála után az édesanyjával, a közkedvelt Tini nénivel folytatta a vállalkozást, majd 1982-ben elsősorban egészségügyi megfontolásból befejezték a vegytisztítást. Ezt követően feleségével előbb illatszerboltot üzemeltettek, majd fehérneműt és divat kiegészítő cikkeket árusítottak.

– Felmenőim több generáción keresztül kelmefestéssel, majd később vegytisztítással foglalkoztak – kezdte Gecseg Gyula. – A Komáromból származó Gecseg Gyula dédapám 1869-ben szerzett mesterlevelet Győrben, ott volt az üzlete is a Festő utcában. A kékfestők virágkora ebben az utcában egészen 1908-ig tartott, ekkor elterelték a Rábcát, így a kelmefestők víz nélkül maradtak. A család ekkor Sopronba költözött, dédapám az Újteleki utca 14-ben folytatta tovább a mesterséget, a nagyapám pedig a Várkerület 19-ben, a Siess-házban nyitott üzletet. Nagyapának hű társa és segítője volt a nagyanyám, Vas Leontin, aki édesanyja révén németajkú volt. Nagyszüleim az 1920-as években vásárolták meg a Várkerület 21. szám alatti házat, ahol ezt követően hatvan évig működött a vegytisztító és kelmefestő bolt. Nagymama itt készítette azokat a pliszírozott (ráncos, redős – szerk.) szoknyákat is, melyek hozzátartoztak a Zrínyi Ilona Honvédtiszti Leánynevelő Intézet egyenruhájához.

– A nagyapa korai halála miatt Jenő édesapámnak már fiatalon be kellett állnia a munkaasztal mellé, előbb csak segédkezett az édesanyjának, majd hamarosan átvette az üzem vezetését – folytatta Gecseg Gyula. – A háború előestéjén házasodott össze az édesanyámmal, Sandy Klementínával, de boldogságuk nem tartott sokáig, mert édesapámat behívták katonának. Apu megjárta a Don-kanyart, ahol súlyos fagyási sérüléseket szenvedett, de egy barátja segítségével szerencsésen hazakerült, hogy aztán megérje a következő traumát, ugyanis idős édesanyja 1946-ban felkerült a kitelepítendők listájára, de végül „Leo mama” a szülővárosában maradhatott. Az államosítást viszonylag szerencsésen vészeltük át, hisz a házat és az üzemet ugyan államosították, majd népgazdasági érdekből hamarosan visszaadták a szüleimnek.

Bármennyire is romantikusnak tűnik a családi üzem, a szakmai hivatás generációról generációra való átörökítése, ez komoly áldozatokkal is járt. A vegyszerekkel való munka több családtagnak is súlyos egészségkárosodást okozott.

Családi háttér: Gecseg Gyula 1946-ban született Sopronban. Édesapja vegytisztító és kelmefestő mester volt. Édesanyja előbb a Schwarz posztóscégnél volt eladó, majd a háztartást vezette, emellett a saját boltjukban tevékenykedett. Felesége, Hollósy Katalin vendéglátóipari szakképesítést szerzett, majd a várkerületi Intertourist boltban dolgozott, később pedig a saját üzletüket vezette. András fiuk számítógép-grafikával foglalkozik, Attila pedig német–esztétika szakon diplomázott, jelenleg Ausztriában dolgozik.