Viszi tovább az értékeket
| Pluzsik Tamás
„Sopron, te lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.
Wischy Péter a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett 1980-ban. A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán 1983-ban szerzett vasútgépész-üzemmérnöki diplomát. Dolgozott kárszakértőként, majd 1992-től több mint tíz évig a sportcentrum igazgatóhelyettese volt. Csak a munkaadóinak nevei változtak, de lényegében ettől fogva Sopron sportterületeinek viseli a gondját, jelenleg mint a Sopron Holding Zrt. sportterület-gazdálkodási divíziójának a vezetője. Krasznai Feri bácsi „beoltotta” őt a sporttal, aktívan kosárlabdázott, közel negyven éve nem indul el nélküle a városi kispályás labdarúgó-bajnokság, emellett baráti körben aktívan teniszezik is.
– Sopron egykori főlevéltárosának, Házi Jenőnek köszönhetően felmenőimet egészen a 17. századig tudom visszavezetni, így büszkeséggel vallhatom magamat és családomat tősgyökeres soproninak – kezdte Wischy Péter. – Wischy Gergely hajdani szépapám 1600 májusában jegyeztetett be a soproni polgárkönyvbe, amiből az is kiderül, hogy szorgalmas volt a famíliám, hisz Wischy Lőrincet 1625-ben 5 forintra megbüntették azért, mert a vasárnapi munkaszünetet nem tartotta be. Várhatóan decemberben születik meg a harmadik unokám, akinek a szülei a Sámuel keresztnevet szánják. Nem véletlenül: Wischy Sámuel ősapám 1735-től belső tanácsosa volt Sopronnak, majd 1741-ben Mária Terézia nemességet adományozott neki. A tizenhárom kötetnyi polgárkönyv sajnos csak 1848-ig szolgál adatokkal, utoljára egy bizonyos Wischy Nándor sütőmesterről tesz említést, aki 1834-ben tette le a polgáresküt.
– Sajnos az én közvetlen felmenőim már nem voltak ilyen jó krónikások, róluk viszonylag keveset tudok – folytatta Wischy Péter. – Wischy Lajos nagyapám tehetős kereskedő volt, számvizsgálóként is jelentős szerepet játszott Sopron közéletében, de amatőr színészként és kiváló zongoristaként is jegyezték a nevét. Édesanyám felmenői erdélyi szászok voltak, akiket később Ceaușescu 8.000 márka/fő fejpénzért „eladott” az akkori NSZK-nak, így a sok erdélyi rokonomból egy csapásra sok németországi lett, akikkel ma is tartjuk a kapcsolatot. Anyai nagyapám, dr. Nagy József a háború előtt soproni postaigazgató volt, a háború után pedig jogtanácsosként tevékenykedett egészen nyugdíjazásáig. Büszke vagyok arra, hogy ilyen családból származom, és a tőlük kapott értékeket viszem tovább a saját életemben.
Családi háttér: 1962-ben született Sopronban. Édesapja, Wischy Ferenc a Soproni Húsgyár főkönyvelője, édesanyja pedig az Állami Biztosító pénzügyi vezetője volt. Felesége, Wischyné Veszprémi Eszter Sopron Kiváló Pedagógusa, a Deák Téri Általános iskola igazgatóhelyettese. Dávid fiuk a GYSEV-nél dolgozik, hidász szakmérnök, Gergely pedig vállalatirányítási tanácsadó Budapesten.