A házi lekvárnak nincsen párja!
| Köves Andrea
Elérkezett a befőzés ideje: a kézműves, illatos lekvároknak nincs párjuk. A szakember szerint bátran kísérletezhetünk az ízekkel, csupán néhány alapvető szabályra érdemes odafigyelnünk.
Téglás Edit (Edó) számára a lekvárok, zöldségkrémek, chutneyk készítése, a befőzés egyfajta terápia. Szenvedélyesen szeret kísérletezni az ízekkel, fűszerekkel, tapasztalatait másokkal is örömmel megosztja: – Még tart az eper- és a rebarbaraszezon: különleges ízvilágot eredményez, ha a kettőt párosítjuk – kezdte Edó. – Évek óta nagy kedvence a családomnak a chilis csokis eperlekvár. Arra kell figyelni, hogy a forró lekvárhoz szép lassan kell hozzácsorgatni az olvasztott csokit, hogy finoman elegyedjen a két massza. Az eperlekvárt ízesíthetjük az illatos, közkedvelt levendulával is.
Edó a cseresznyelekvárt egy csöppnyi rummal és citrommal „kényezteti”, amelytől üde, friss lesz a végeredmény, ráadásul a pici alkohol a lekvár tetején a tartósításban is segít.
Minden háziasszony rémálma, hogy a gondosan befőzött lekvárjai megromlanak, vajon mire figyeljünk, hogy ez ne történjen meg? – tettük fel a kérdést a szakembernek.
– A legfontosabb alapszabály a tisztaság: az üvegeket a befőzés előtt ki kell sterilizálni – hangsúlyozta Edó. – Az alapos elmosás után berakom azokat a sütőbe, a hőmérsékletet szép lassan emelem 100 fokra: ezzel biztosítom a csírátlanítást, majd a kupakokat, a merítőkanalat és a szűrőtölcsért kifőzöm. Érdemes arra figyelni, hogy a forró lekvár a meleg üvegbe kerüljön, így az nem pattan el. Minderre figyelve nincs szükség tartósítószerre, évekig eláll. Ilyen módon akár cukormentesen is készíthetünk lekvárt.