– Ezt a szimpóziumot közösen szerveztük osztrák filatelistákkal, mint ahogy a másfél évszázaddal ezelőtt megjelent első magyar bélyeg is közös munka eredménye volt – tudtuk meg Szücs Károlytól, a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság titkárától, a rendezvény egyik szervezőjétől.

A kiegyezést követően az önállóvá vált magyar posta saját bélyeget tervezett kibocsátani, azonban az ország területén nem volt olyan technikai feltételekkel rendelkező nyomda, amely alkalmas lett volna postai értékcikkek, így bélyegek előállítására. Mivel a bélyeg kiadásáról már döntés született, így ebben a kényszerhelyzetben a posta és a minisztérium képviselői úgy döntöttek, hogy a bécsi császári és királyi udvari nyomdával készíttetik el az 1867-es kiadás hét címletét. Magyarországon ezek a bélyegek június első napján ténylegesen is forgalomba kerültek.

Az első Magyarországon gyártott bélyeg négy évvel később, 1871 januárjában készült el, ekkor kerültek forgalomba a Ferenc József portréját ábrázoló, nyomdatechnikai hibából eredően szakkörökben „Pöttyös Jóska” tévnyomatként emlegetett példányok, ugyanis a bélyegképen a király arcán himlőszerű foltok láthatók. A mintegy 8 millió példányt megsemmisítették, de a 2 krajcáros ívből néhány megmaradt, sőt, néhányat fel is használtak, így ezek igazi filatéliai ritkaságok.

Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi tekinthető a legértékesebb magyar bélyegnek, amire szintén Szücs Károlytól kaptunk választ: – Kiemelkedő ritkaság az egyébként nagy példányszámban, éppen ezért nem különösebben értékes 1867-ben kiadott első magyar bélyeg számtévnyomata. A piros színű 5 krajcáros bélyegek egyik első nyomólemezébe tévedésből ugyanis egy 3 krajcáros értékjelzésű nyomódúc is került, így azt is piros színnel nyomták, holott annak zöldnek kellett volna lennie, így ez lett az úgynevezett „piros 3 krajcáros számtévnyomat”, mely egy KŐBÁNYA bélyegzéssel ellátott, Bécsbe küldött levélen maradt fenn. Ez a filatéliai ritkaság egy hazai árverésen 38 millió forint leütési árat ért el.