– Őszintén megmondom, meglehetősen tanácstalan voltam, amikor a pályaválasztásra került a sor – fogalmazott Puskás Péter. – A szüleim vetették föl, hogy a Várkerület egyik frekventált pontján lévő családi házban talán egyszer majd nyithatunk egy hangulatos vendéglőt, ami egyébként Bodnár nagypapa álma is volt. Fontos megemlítenem itt még Vránich István nevét, szüleim egyik kedves, jó barátját, a soproni vendéglátás mindmáig meghatározó személyiségét, aki szintén biztatott bennünket, személy szerint engem is, hogy legyek vendéglátós, majd mielőbb nyissuk meg családi vendéglőnket. Ez immáron harminc évvel ezelőtt az akkor még Lenin körútnak nevezett Várkerületen meg is történt.
„Nagyon örülök, hogy vendéglőtök névadásával visszacsempésztétek Sopronba a patinás Várkerület elnevezést” – írta a nyitást követően a vendégkönyvünkbe Friedrich Kari bácsi. Ma is hálás szívvel emlékezem tanítómestereimre, elsősorban édesanyámra, aki odahaza ragyogó konyhát vezetett, étlapunk mindmáig visszatükrözi az ő ötleteit, az ő szellemiségét, de ugyanígy köszönettel tartozom Burján Gyuri bácsinak, Jambrik Antalnak, aki még a régi Hubertusban volt a főnököm, és még sorolhatnám a neveket.
– Nemcsak itt nőttem fel, de már a nyitáskor is itt voltam, igaz, hogy akkor még anyu pocakjában, úgyhogy az érzelmi szálakon túl is ezer dolog köt a vendéglőnkhöz, és ezen keresztül természetesen a vendéglátáshoz is. Ezért egy percig nem volt kérdés számomra a pályaválasztás – vette át a szót édesapjától Barnabás, aki jelenleg Bécsben dolgozik, de mint mondta, a jövőjét egyértelműen Sopronban, a családi vendéglőben képzeli el.
– Mint ahogy természetesen én is – kapcsolódik a beszélgetésbe az érettségi előtt álló Olivér, aki mint megemlítette, jelenleg két helyen tanulja a vendéglátást: nap mint nap az édesapja mellett, valamint a Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskolában, ahol néhány évvel ezelőtt a bátyja, azt megelőzően pedig az édesapja is tanult.
