Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Alma és fája – Puskás Péter,  Puskás Barnabás és Olivér
Puskás Olivér, Puskás Péter és Puskás Barnabás (balról jobbra) Fotó: Pluzsik Tamás

Alma és fája – Puskás Péter, Puskás Barnabás és Olivér

| Pluzsik Tamás | Tallózó

Az alma nem esik messze a fájától, tartja a mondás, melynek igazságáért nem kell messzire menni Sopronban sem. A nagypapa álma is valóra vált, amikor harminc évvel ezelőtt Puskás Péter a Várkerületen megnyitotta családi vendéglőjüket. Most már a fiaival együtt vezeti az éttermet.


– Őszintén megmondom, meglehetősen tanácstalan voltam, amikor a pályaválasztásra ke­­rült a sor – fogalmazott Puskás Péter. – A szü­­leim vetették föl, hogy a Várkerület egyik frekventált pontján lévő családi házban talán egyszer majd nyithatunk egy hangulatos vendéglőt, ami egyébként Bodnár nagypapa álma is volt. Fontos megemlítenem itt még Vránich István nevét, szüleim egyik kedves, jó barátját, a soproni vendéglátás mindmáig meghatározó személyiségét, aki szintén biztatott bennünket, személy szerint engem is, hogy legyek vendéglátós, majd mielőbb nyissuk meg családi vendéglőnket. Ez immáron harminc évvel ezelőtt az akkor még Lenin körútnak ne­­vezett Várkerületen meg is történt.

Puskás Olivér, Puskás Péter és Puskás Barnabás (balról jobbra) Fotó: Pluzsik Tamás

„Nagyon örülök, hogy vendéglőtök névadásával visszacsempésztétek Sopronba a pa­­­­tinás Várkerület elnevezést” – írta a nyitást követően a vendégkönyvünkbe Friedrich Kari bácsi. Ma is hálás szívvel emlékezem tanítómestereimre, elsősorban édesanyámra, aki odahaza ragyogó konyhát vezetett, étlapunk mindmáig visszatükrözi az ő ötleteit, az ő szellemiségét, de ugyanígy köszönettel tartozom Burján Gyuri bácsinak, Jambrik Antalnak, aki még a régi Hubertusban volt a főnököm, és még sorolhatnám a neveket.

– Nemcsak itt nőttem fel, de már a nyitáskor is itt vol­­­­­­tam, igaz, hogy akkor még anyu pocakjában, úgyhogy az érzelmi szálakon túl is ezer do­­log köt a ven­­déglőnkhöz, és ezen keresztül természetesen a vendéglátáshoz is. Ezért egy percig nem volt kérdés számomra a pá­­lyaválasztás – vette át a szót édesapjától Barnabás, aki jelenleg Bécsben dolgozik, de mint mondta, a jövőjét egyértelműen Sopronban, a családi vendéglőben képzeli el.

– Mint ahogy természetesen én is – kapcsolódik a beszélge­­tésbe az érettségi előtt álló Olivér, aki mint megemlítette, je­­len­­leg két helyen tanulja a vendéglátást: nap mint nap az édesapja mellett, valamint a Soproni Ide­­­­gen­­forgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Szakképző Iskolában, ahol néhány évvel ezelőtt a bátyja, azt megelőzően pedig az édesapja is tanult. 

Kapcsolódó cikkek

Rendszeresen hazajár

Rendszeresen hazajár

2022. 05. 11. | Pluzsik Tamás

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Az egészségértés

Az egészségértés

2022. 05. 11. | dr. Tschürtz Nándor

Ugye, milyen furcsa ez a szó? Hát, kell az egészséget értenünk? Nem elég, ha csak úgy egészségesek vagyunk? Tényleg, magától van az egészségünk?