Dr. Sztancs György a Debreceni Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1986-ban, és még ebben az évben elhelyezkedett a soproni kórház sebészeti osztályán. 1990-ben sebészeti, 1995-ben traumatológiai, 2010-ben sportorvostani, 2015-ben pedig ortopéd szakvizsgát tett. 2007-ben nevezték ki főorvosnak, 2012-től napjainkig osztályvezető főorvosként irányította a traumatológiai osztály szakmai munkáját. 2016-ban Erzsébet-díjjal, 2017-ben Dr. Király Jenő-díjjal ismerték el. Évtizedek óta a Sopron Basket és az SKC kosárlabdaklub csapatorvosa, Sopron és környéke sportorvosa, heti egy alkalommal pedig továbbra is folytatja ortopédiai és traumatológiai szakrendelését. Az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátusának vezetőségi tagja, a Soproni Borlovagok és Borbarátok Egyesületének az elnöke.
– Sajnos nem klasszikus a családfám, két héttel azt követően, hogy Magyarcsanádon megszülettem, az anyám elvált a férjétől, akinek a nevét viselem, de ő nem az apám volt – kezdte dr. Sztancs György. – Hogy ki volt az édesapám, azt pontosan nem tudom. Az édesanyámról sincs sok információm, beadott egy otthonba, rövid ideig voltam nevelőszülőknél is Jászdózsán. Hároméves koromban a nagyszüleim magukhoz vettek, és tisztességgel, nagy-nagy szeretettel felneveltek. Mindent nekik köszönhetek, Czenke Mihály nagyapámnak és nagyanyámnak, Kállai Hajnalnak, akik gyönyörűséges zagyvarékasi gyermekéveket adományoztak nekem. Nagyapa a malomban dolgozott, ahová néha magával vitt engem is. Ma is a fülemben csengnek a szavai: „Gyuri, neked mindig a tanulás legyen az első!”. Sok gyerekkori barátra tettem szert Zagyvarékason, akikkel mind a mai napig tartom a kapcsolatot.
– Kiváló tanáraim voltak a helyi általános iskolában, úgyhogy minden gond nélkül folytathattam a tanulmányaimat a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban – mesélte dr. Sztancs György. – Csendes Csaba osztályfőnökünk kialakított egy ragyogó osztályközösséget, segítettük egymást, nyolcan lettünk orvosok, köztük az a dr. Nagy Anikó, aki ma a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgatója, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának az elnöke, de osztálytársam volt a talán legszebben beszélő magyar színész, a Jászai Mari-díjas Csankó Zoltán is. Szerettem és mind a mai napig szeretem a történelmet, így az érettségit megelőzően régésznek készültem, de másod-unokatestvéreim az orvosi pálya felé irányítottak, amit nem bántam meg. Nem úgy indult az életem, hogy akár egy csöppet is remélhettem volna azt, hogy hatvanhárom évvel később majd elmondhatom: boldog, megelégedett emberként büszke lehetek a családomra, a feleségemre, a gyermekeinkre és talán arra is, amit orvosként letettem az asztalra.
Családi háttér: 1961-ben született Magyarcsanádon. Felesége, Gyöngyösi Csilla idegenforgalmi ügyintőzőként dolgozott. Gyermekeik közül György elvégezte a Közszolgálati Egyetemet, nyolc évig volt a NAV főnyomozója, majd jogi diplomát szerzett, jelenleg egy soproni ügyvédi irodában ügyvédjelöltként dolgozik, Márk pedig bécsi tanulmányait követően egy várkerületi kávézót üzemeltet.
