Ritka, mert a szervezetünket alapesetben a túlzott vasterheléstől, túl sok vas bélből való felszívódásától ügyesen védi. Csak ennek a védelemnek (sok esetben genetikailag meghatározott) hibája esetén telítődhetünk túl vassal.

A laborértékben nemcsak a vas szintjét kell ennek megállapításához figyelni (ahogy a vashiány kimondásához sem elég csak a vas érték!), hanem legalább még két adatot. A transzferrin és transzferrin szaturáció értékeit ismernünk kell.

A transzferrin vasat szállító fehérje. Ha ténylegesen sok a vasunk, akkor ennek a fehérjének a mennyiségét a szervezet igyekszik csökkenteni. Sok vas „kevés” transzferrin vastúlterhelést jelenthet. Ilyenkor a kevés szállító fehérje is csurig lesz vassal, tehát a transzferrin szaturációja… magas. A vasterhelés – kezeletlenül – lassan, de biztosan gyakorlatilag minden szervünket (szív, máj, vese, agy, hasnyálmirigy) tönkreteszi. Szóval nemcsak a kevés vas lehet probléma, de a sok is az.