Dr. Horváth Ákos ügyvéd életpályáját a szállodaiparban, illetve az idegenforgalomban kezdte, majd valóra váltotta álmát és jogi diplomát szerzett. Családja, közvetlen felmenőinek kalandos, helyenként tragikus története lenyomata a 20. század Magyarországának.

– Apai ágon a dédszüleimről találtam az első hiteles adatot, egy anyakönyvi bejegyzést, miszerint Füzi József városi rendőr és Fazekas Mária Híd utcai lakosok gyermeke volt az én Irma nagymamám, aki az első világháború, vagy ahogy akkor mondták, a nagy háború miatt korán elvesztette az édesapját – kezdte felmenői történetének ismertetését dr. Horváth Ákos. A család sajnos nem tudta meg pontosan, melyik fronton esett el Füzi József, így a Deák téren lévő hősi emlékművek a dédunoka számára az ő emlékét is idézik. Az 1921-es népszavazásra viszont a nagymama már jól emlékezett, még fénykép is készült az akkor tizenegy éves kislányról, akit szép magyaros ruhába öltöztetett az édesanyja, ezzel is jelezve hűségét a hazájához, hűségét Sopronhoz.

– Nagymama szép kort ért meg, együtt ünnepeltük a századik születésnapját, mindenkit ő kínált az ünnepi tortával. Nagyapa a GYSEV-nél dolgozott, házasságukból három gyermek született, köztük az én édesapám, Horváth Ferenc, aki a soproni bencés gimnáziumban tanult, osztálytársa volt többek között Lámfalussy Sándor, akit az euró atyjaként is emlegetnek. A háborús évek alatt édesapám mint a 64. számú Szent Asztrik cserkészcsapat tagja nagyrészt bencés diákokból megszervezte a soproni delavár indián törzset, Bölénybőr címmel még újságot is szerkesztettek. Több volt ez, mint játék, talán egyfajta tiltakozás a leventemozgalom el­­len, mindenesetre a fordulat éve után ezt, valamint az egyházi iskolák államosítása elleni tiltakozását is a szemére vetették, ezért büntetésből Győrben kellett érettségiznie, a maradék „indián” pedig beolvadt a Soproni Postás Természetjáró Egyletbe. Sajnos szíve-vágya, hogy tanár lehessen, emiatt sem sikerülhetett, egész életében az idegenforgalomban tevékenykedett, ahol aztán taníthatott is, és részt vehetett a soproni idegenforgalom 50-es évekbeli újraindításában. 

– Anyai felmenőim, a balfi Baader család tagjai sokgyermekes, német ajkú gazdapolgárok voltak – folytatta dr. Horváth Ákos. – Egyetlen lányuk, az én nagymamám, elvégezte a sop­­roni evangélikus tanítóképzőt. A csinos Baader nagymamába Hódmezővásárhelyen, ahol egy árva leánytestvérpár nevelésével volt megbízva, beleszeretett az ifjú Schlésinger Mátyás, így lett ő az én nagyapám, aki később Sólyomra magyarosította a ne­­vét. A háború viszontagságait túlélve Balfon telepedtek le, ahol Mici nagymama lett a tanítónő, később a De­­ák téri iskolában is tanított, nagyapa pedig a Rákóczi Fe­­renc utcában lévő Fémtömegcikk Vállalat könyvelőjeként ment nyugdíjba.

Családi háttér

1958-ban született Sopronban. Édesapja idegenforgalmi szakember volt, édesanyja pedig adminisztrátorként dolgozott. Felesége a családi vállalkozás ügyvezetője. Bálint fiuk japán–kommunikáció szakot végzett, szó szerint hét nyelven beszél, egy norvég cég budapesti alkalmazottja, Eszter lányuk gyógytornász, Réka pedig a Corvinus Egyetem közgazdászhallgatója.