Dr. Vargha Péter a tatabányai Árpád Gimnáziumban érettségizett. Orvosi diplomáját 1974-ben vette át a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, majd a II. sz. Sebészeti Klinikán dolgozott. Általános és mellkassebészetből szakvizsgázott. 1985-től a tatabányai megyei kórház sebészeti osztályának volt a másodfőorvosa, majd 1990-től öt éven át az igazgatója. 1996-ban költözött a családjával Sopronba, hat éven át az Erzsébet-kórház igazgató–főorvosa volt. Kispest díszpolgáraként a Kispesti Egészségügyi Intézet igazgatójaként ment nyugdíjba 2019-ben. Elhivatottsággal végzett gyógyító munkája és intézményvezetői tevékenysége elismeréseként augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vette át.
– Születésemtől 18 éves koromig Koncser Péter volt a nevem, ekkor vettem föl nevelőapám családnevét, ugyanis a szüleim kétéves koromban elváltak – kezdte dr. Vargha Péter. – Mielőtt iskolás lettem, akkor vette el feleségül édesanyámat a nevelőapám, dr. Vargha Gyula. Fontos megjegyeznem, hogy ha azt a szót kimondom, hogy apám, akkor először mindig ő jut eszembe.
– Eredetileg Érsekújvár környékéről származott a Koncser família – folytatta dr. Vargha Péter. – Gyula nagyapáméknak kocsmájuk volt Révkomáromban, az ő egyik testvére volt a Kossuth-díjas költő, Kónya Lajos, aki éppen itt, Sopronban végezte el az evangélikus tanítóképzőt. Becht Rezső „Sopron leghűségesebb barátjának” nevezte, ő maga pedig egyik versében így vallott: „Sopron nekem a Pihenőkereszt”. Édesanyám felmenői dél-tiroli olaszok, horvátok és magyarok voltak. Dédapám, Giuseppe Orler Mezzanóban született, mélyépítési vállalkozó volt, munkásaival járta Európa városait, majd műszakmester volt Tatabányán. Az Észak-Horvátországból származó Podgorcsics dédapám faúsztatóként tevékenykedett, majd később ő is bányászként dolgozott Tatabányán.
– A „győri papa”, ahogy nevelőapám édesapját neveztük, Nádasdy huszárként Muhr Ottmár oldalán részt vett a limanovai csatában, ahol egymaga megfutamított egy tizennyolc tagú orosz járőrt, ezért a magas kitüntetés mellé egy „h” betűt is kapott, amit beszúrhatott a családnevébe. Hogy stílszerű legyek: sok családi vargabetű után érkeztem meg családommal Sopronba, melynek csaknem három évtizede lokálpatrióta polgára vagyok.
Családi háttér: 1949-ben született Tatabányán. Édesapja építészmérnök, nevelőapja pedig orvos, radiológus professzor volt. Édesanyja a háztartást vezette, és nevelte két gyermekét. Felesége, Drótos Piroska könyvtár szakot végzett. Márk fiuk iparművész–informatikus, Rita német–angol tolmács és műfordító, Zsófia a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkára, Dániel pedig fogorvos, kiváló zenész és zeneszerző.
