Dr. Komornoki László a siófoki Perczel Mór Gimnáziumban érettségizett, majd édesapja nyomdokába lépve 1976-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen okleveles gázmérnöki diplomát szerzett. Első munkahelye a Gáz- és Olajszállító Vállalat volt, melynek mérnökeként mérőrendszereket telepített többek között Kuvaitban is, majd az Égáz építési osztályvezetőjeként tevékenykedett Sopronban. A Földgázszállító Zrt.-nél kompresszorállomás-vezető volt, 2006-ban kinevezték a Sopron Holding Zrt. vezérigazgatójának, ahonnan 2014-ben ment nyugdíjba. 2010-ben Sopronért Emlékérem kitüntetést kapott. A Soproni Egyetem címzetes egyetemi docense, a Soproni Erzsébet-kórházért Alapítvány kuratóriumi elnöke.
– Apai nagyapám, Kirner Dezső egy sajóvölgyi kisközségben, Gömörpanyiton született 1880-ban – kezdte dr. Komornoki László. – A rozsnyói evangélikus főgimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen kitűnő eredménnyel tanári képesítést szerzett, aztán itt dolgozott tanársegédként. 1905-től az első világháború kitöréséig a bártfai evangélikus algimnázium természetrajztanára volt, majd népfölkelő főhadnagyként az olasz fronton szolgált, ahol 1918-ban hadifogságba esett. Szabadulása után a Miskolci Állami Reáliskolába helyezték, melynek hamarosan igazgatója lett. A város társadalmi életében is aktívan részt vett.
– Édesapámék heten voltak gyerekek, ő és a testvérei közül néhányan a negyvenes években Komornokira magyarosították a családnevüket – folytatta dr. Komornoki László. – Bányamérnöki tanulmányait megszakítva, 1945–48 között az erdélyi földgázfúrásoknál, Marosvásárhelyen volt gyakornok, majd visszatérve Sopronba 1950-ben megszerezte bányamérnöki oklevelét. Ezt követően két évig a Bányaműveléstani Tanszék tanársegédjeként dolgozott. Olajbányászati tevékenységét Bázakerettyén üzemi fúrómérnökként kezdte, majd kinevezték a nagylengyeli üzemek vezetőjének. Élete utolsó munkája egy az NDK-ban létesített gázfogadó-állomás építése volt, 53 évesen itt, Merseburgban érte a halál. Édesanyám családja erdélyi, Magyari Árpád nagyapa 1900 és 1941 között Székelykakasd református lelkésze volt. Hét testvérével egyetemben édesanyám is ott született, majd Budapesten gyógyszerész diplomát szerzett, és Sopronban, az akkori Tisza István úti (ma Béke út) Grohmann-féle patikában dolgozott, melynek később a vezetője is lett. Felvidék és Erdély, két távoli pontja az egykori magyar honnak, ahonnan felmenőim származnak. Az, hogy én lokálpatrióta soproninak vallhatom magam, azt elsősorban a feleségem famíliájának, a Stark családnak köszönhetem, amiért rendkívül hálás vagyok mindnyájuknak.
Családi háttér: 1952-ben született Sopronban. Édesapja okleveles bányamérnök, édesanyja okleveles gyógyszerész volt. Felesége Stark Márta nyelvtanár, a Soproni Egyetem Idegennyelvi Központjából ment nyugdíjba. Karolina lányuk a soproni kórház klinikai szakpszichológusa, Mihály fiuk közgazdász, egy soproni pályázatíró cég vezetője. László 8 unoka boldog nagypapája.
