Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Negyedik generációs pedagógus
Burián György technikát és német nyelvet is tanított. Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Burián György

Negyedik generációs pedagógus

| Pluzsik Tamás | Tallózó

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Burián Györgynek máig emlékezetesek a Hunyadiban töltött általános iskolai évek, különösen Horváth Vince bácsi tornaórái. A Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett, előbb autószerelő szakmunkás végzettséget, majd 1979-ben Győrben gépjármű-közlekedési műszaki tanár – autógépész üzemmérnök diplomát szerzett. Első munkahelye az Autóközlekedési Tanintézet volt, majd a Lackner Kristóf Általános Iskolában technikát tanított, ahonnan Vránich István „csábította át” az 1987-ben megnyílt HungarHotels Szakmunkásképző Iskolába, ahol német nyelvet oktatott, ugyanis időközben nyelvtanári diplomát is szerzett.

– Apai ágon a felmenőim felvidékiek voltak – kezdte Burián György. – Burián Árpád nagyapám Mosonmagyaróvár mosoni részén élt, kovácsmester volt. Nagyapa második feleségét Schmauser Máriának hívták, az ő testvére volt az az 1886-ban Lébényben született Schmauser Lajos, aki a máig működő Schmauser vendéglőt alapította, megálmodta. Lajos bácsi az elegáns győri Ritz szállóban tanulta ki a szakmát, majd feleségével, Bauer Juliannával elhatározta, hogy Sopronban vendéglőt nyit. 1927-ben Saas Lajostól megvásárolták az egykori Felkelő út, a mai József Attila és az Újlak utca sarkán lévő épületet, és megnyitották a Rákóczi vendéglőt, amit már akkor is leginkább Schmausernek, a főiskolások pedig Schmauser-tanszéknek neveztek. Az épületet 1944-ben bombatalálat érte, de a Schmauser-legenda tovább folytatódott, immáron a Kossuth Lajos utcában, az egykori Palkovics-házban, ami időközben az amerikai hadifogságból hazatért édesapámnak is a munkahelye lett. A vendéglőt 1951-ben államosították, a bútorokat széthordták, a gyönyörű thonet székek például a közelben lévő egykori kádfürdőbe kerültek. Lajos bácsit és feleségét mindez annyira megviselte, hogy hamarosan mindketten meghaltak, édesapám pedig a sörgyárban talált magának hordómosói állást.

– Édesapám Nagybajcson született 1933-ban, 12 éves korában került Sopronba, de nem az akkor már jól menő nagybácsihoz ment tanulónak, hanem a Pannónia étterem bérlőjéhez, Jäger Mihályhoz – folytatta Burián György. – Nemcsak a gyermeki tisztelet és a vélhető elfogultság mondatja velem, hogy édesapám kiváló vendéglátóipari szakember volt, ezt mindmáig visszahallom egykori tanítványaitól is. Az 1960-as években a Templom utca elején lévő Bástya kávéházban dolgozott, majd üzletvezetőként ő nyitotta meg a Várkerület és az Ötvös utca sarkán az egykori Bisztrót, valamint tanított a vendéglátóipari iskolában. Van olyan, ma már nyugdíjas, egykori tanítványa, akinek a mozdulatai is tisztára olyanok, mintha aput látnám.

– Édesanyámat követően immáron negyedik generációs pedagógus vagyok. Nagyon megviselt, hogy 2018-ban „én kapcsoltam le a villanyt” a Juventusban, amikor megszűnt ez a mintaiskola, aminek megteremtésében Vránich Istvánnak, édesapám egykori tanítványának óriási érdemei voltak. 

Családi háttér: 1954-ben született Sopronban. Édesapja, Burián György vendéglátóipari szakember volt, édesanyja pedig biológia–kémia szakos tanár. Felesége negyven évig a Deák téri iskolában tanított. Nóra lányuk művelődésszervező–testnevelés szakos tanári diplomát szerzett, jelenleg jógaoktató, Zsófia pedig közgazdász–vállalkozásszervező, a Soproni Evangélikus Egyházközségnél gyűjteménykezelő.

Kapcsolódó cikkek

Soproni Téma kvízek

Soproni Téma kvízek

2023. 03. 13.

Ezen az oldalon próbálhatod ki aktuális kvízünket, alatta találod régebbi játékaink listáját.