Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Őszinte szeretetben

Együtt évtizedeken át – soproni házaspárok mesélnek

Őszinte szeretetben

| Pluzsik Tamás | Tallózó
Bizonyára sokan álmodoznak az egész életen át tartó szerelemről, és vannak olyan szerencsések, akiknek ez meg is adatott. Sorozatunkban olyan soproni házaspárokkal beszélgetünk, akik talán tudják a hosszú és boldog házasság titkát. Legalábbis az életük példa lehet erre.

– Egy kedves soproni barátnőmmel együtt mindketten szigorló orvostanhallgatók voltunk, én ezt az időszakot Szegeden, ő pedig Hódmezővásárhelyen töltötte – kezdte a több mint fél évszázadra visszanyúló történetet dr. Patzer Mária. – Egy alkalommal meglátogattam a barátnőmet a vásárhelyi kórház nővérszállásán, ahol éppen ott volt az udvarlója és annak egy barátja is. „Máté Árpád vagyok”, mondta a bemutatkozáskor a fiatalember, és megfogta a kezem. Szinte filmszerűen pereg előttem ma is a jelenet, 1970. november 6-a volt.

– Én akkor már Vásárhelyen tanítottam, és ez a találkozás Marikával megváltoztatta az életemet, ahogy szokták mondani, szerelem első látásra – fogalmazott Máté Árpád. – Ettől fogva hol én mentem Szegedre, ahol a Virág cukrászdában volt a randevúnk, hol Marika jött át Vásárhelyre, ahol pedig a Tiszavirágban ültünk le, és hamarosan elkezdtük tervezgetni a közös jövőnket is.

Marika hamarosan befejezte az egyetemet, a szombathelyi kórház tüdő- és belgyógyászati osztályán kezdte el orvosi praxisát, úgyhogy Árpádnak nagy utakat kellett megtennie a kis Volkswagen Bogárral, majd később egy Trabanttal.

– Az esküvőnkre 1972. augusztus 19-én került sor a soproni városházán – folytatta Marika. – A szűk körű családi lakodalom szüleim Patak utcai lakásában volt, majd hamarosan elfoglaltam új állásomat Mártélyon, ahol a kiterjedt tanyavilágnak lettem a körzeti orvosa, Árpád pedig a szikáncsi iskolában kapott állást. Egy kis falusi ház pici szobával, két sezlon, két rozoga szekrény és egy sparhelt, ez volt az első otthonunk.

A fiatalok első gyermeke, Árpád 1974-ben még ide született, de amikor Marika a kislányukkal várandós lett, már nem tudta vállalni a gyakorlatilag 24 órás szolgálatot a tanyavilágban, ezért hazaköltöztek Sopronba, Marika szüleihez. Később a Jerevánon vettek lakást. Ágnes így már Sopronban született, Marika a pamutiparnak lett az üzemorvosa, Árpád pedig az Orsolya téri iskolában tanított.

– A közelmúltban volt az aranylakodalmunk, és mindketten megállapítottuk, hogy van mire emlékeznünk. Néhány hét múlva lesz 52 éve, hogy Árpád a vásárhelyi nővérszálláson bemutatkozott, és megfogta a kezem. Akkor, ott is éreztem, hogy ez több mint egy kézfogás…

– Igen – tette hozzá Árpád –, amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk és nem is akarunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Azóta fogjuk egymás kezét, őszinte szeretetben. 

Dr. Patzer Mária 1947-ben született Sopronban. 1971-ben diplomázott a Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Változatos szakmai pályafutását követően az OEP ellenőrző főorvosaként ment nyugdíjba.

Máté Árpád 1947-ben született Hódmezővásárhelyen. Testnevelés–biológia szakos tanári diplomáját a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerezte 1971-ben. A Fenyő téri általános iskolából ment nyugdíjba.

Kapcsolódó cikkek