A vége valószínűleg mégis kétharmad, annak ellenére, hogy az ellenzék biztos győzelemben hitt, és úgy is viselkedett. Most nyilván nagyon elkeseredtek, mert 2010 óta rendre elbukják az országgyűlési választásokat. Hogy mi, miért és hogyan történt, mi vezetett legújabb kudarcukhoz, azt bizonyára kiértékelik a politikai elemzők. Azonban aki nem az általuk vizionált álomvilágban élt, hanem csak élte a mindennapjait, és figyelte a történéseket, az biztosan tudta, hogy ismét csak a ­Fidesz–KDNP nyerhet. Egy olyan pártszövetség, amely már sokszorosan bizonyította, hogy számára legfontosabb a nemzet, az ország felemelkedése, biztonsága, lakóinak boldogulása. Hogy mit tett ezekért a célokért, azt mindenki tudja és elismeri, még akkor is, ha valamiért a másik oldalnak adta a voksát. A Fidesz egy kiszámítható párt, pontosan lehet tudni, hogy milyen értékeket képvisel, és ami még nagyon fontos, kikéri és megfogadja az emberek véleményét.

Ezzel szemben az ellenzék… Amikor a szintén kudarcos 2018-as választások tanulságait megvonták, kitaláltak egy már korábban is emlegetett csodaszert, az ellenzék teljes összefogását, mondván, simán győznek, ha egy az egyben „meccselhetnek” a választókerületekben. Nos, az összefogás sikerült, már ahogy, képviselve Márki-Zay szerint a fasisztákat és a kommunistákat is. Szégyen, hogy ilyen megtörténhetett Magyarországon. A következő kék pirula az „előválasztás” volt, majd a népszavazási kísérletük. Azt harsogták: előválasztás, népszavazás, kormányváltás. Nos, az ő logikájuk szerint már akkor elbukták a választást, amikor kiderült, hogy április 3-a előtt nem lesz népszavazás. Persze azért folytatták a kampányt, mintha semmit sem mondtak volna. Azt is erős fegyvernek hitték, hogy az unió még a választások előtt elindítja a jogállamisági eljárást hazánk ellen, és hogy nem kapunk uniós forrásokat. Ismét csalódniuk kellett. Aztán jött a háború a szomszédban. Abban reménykedtek, hogy Magyarország tévútra tér, és a nemzetközi nyomás segít elsöpörni az Orbán kormányt. Rosszul spekuláltak. A kormány pontosan tudta, hogy mit kell tennie, hogy mit szeretne az emberek döntő többsége. Nekik viszont nem jött be az a szándékuk, hogy belesodorják az országot a háborúba. Kudarcot kudarcra halmoztak. És a fentiek csak a jéghegy csúcsai, arról még nem is szóltam, hogy mikor és miképp sértettek meg különböző társadalmi csoportokat, hogy Márki-Zay hazudott reggel meg délben, este pedig újabb hazugságokkal cáfolta meg önmagát. Abban is csalódniuk kellett, hogy csak két jelölt közül választhatnak majd az emberek, mert azt hitték, ők mindenkit képviselnek. Tévedtek.

Aki az elmúlt hetekben figyelemmel olvasta ezeket a hasábokat, azoknak talán néhány gondolat ebben az írásban már ismerős lehet. Azért, mert egy-egy jegyzetben pontosan rámutattunk, hogy miért nyer a Fidesz–KDNP, és miért veszít az ellenzéki összefogás. Most ismét az elemzés és az ellenzék részéről a bűnbakkeresés időszaka jön, egymásra és a Fideszre mutogatva. Márki-Zay csúfosan megbukott, nemcsak mint miniszterelnök-jelölt, hanem mint egyéni képviselőjelölt is. A Fidesz–KDNP győzelmével viszont az egész ország nyert, legalább négy évet. Beérett a paradicsom…