Már a rómaiak is bányászták ezt a mészkövet, ebből épült ugyanis Sopron elődjének, Scarbantia falainak egy része is. A 19. század közepétől a bécsi építőtársaság (Steinmetzgeschäft der Allgemeinen Österreichischen Baugesellschaft Wien) bérelte a bányát. A nagy, 40–50 mázsás kőtömböket bivalyfogatos szekereken szállították Bécsbe, hogy aztán fölépülhessen belőle például a Természettudományi és a Szépművészeti Múzeum, a Votivkirche és még számos épület a császárvárosban. Fertőrákosi mészkőből épült a soproni Szent Mihály-templom, valamint lakóházak, emlékművek és megannyi sírkő a város temetőiben.

Az úgynevezett lajtamészkő ősmaradványokban rendkívül gazdag, hisz a Soproni-hegység környékét, így a fertőrákosi kőfejtő területét is 10–12 évmillióval ezelőtt, a miocén korszakban sekély tenger, a Pannon-beltenger borította. Ennek üledékéből alakult ki a rákosi mészkő, melybe rengeteg gerinctelen állat maradványa van bezárva, így kagylók, csigák, algák, tengeri sünök, rákok. Ezek a több millió éves fosszíliák vagy azok lenyomata sok helyütt jól látható, így például a Fő téren lévő Szentháromság-szobor talapzatán is. E sorok írója évtizedekig lépdelt otthonába hazatérve a Patikaház csigalépcsőjén egy megkövesedett cápafogon, egyúttal el-elmélázva a múlandóság viszonylagosságán.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!