A Sopron építészete a 20. században című, 2005-ben megjelent könyvében az épületről ezt írja dr. Kubinszky Mihály Ybl-díjas építész, Sopron díszpolgára: „Az útnak térfal jellegű szakaszán áll a korai modern építészet bizonyára egyik legjelesebb soproni épülete, a két háború közti egyetemes magyar építészetnek is kiváló műve (...) a jól kiegyensúlyozott homlokzat nemcsak tervezésének idejében tűnt korszerűnek, hetven év távlatából is különös értékűnek mondható. Bizonyára ez Winkler Oszkár fő műve és a város megbecsülendő értéke.”. Az 1935-ben épült ház második emeletén volt Winkler Oszkár építész műterme. Ebbe a lakásba a kőművesek beépítettek egy téglát, az úgynevezett „első téglát”, melyen a következő szöveg olvasható:

„Ahány társammal itt összehoz a végzet,/ Ahány munkáskéz bennünket egymáshoz illeszt,/ Annyi Istenáldás, szeretet és boldogság/ Kísérje új otthontok valamennyi hozzátartozóját!”.

Winkler Oszkár (1907–1984) 1930-ban vette át diplomáját a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen, majd Sopron város ösztöndíjával tanulmányutat tett Olaszországban és Németországban. Rövid ideig Budapesten dolgozott, majd 1934-ben hazaköltözött Sopronba, és saját irodát nyitott. Első önálló munkája a szülők családi háza volt a Felsőlövér úton, ezt követte a fentebb említett Frankenburg úti épület, mely a felszámolt Schármár-féle vállalkozói telep telkesítését kihasználva épült. A második világháborút követően az Építési Kormánybiztosság képviselőjeként irányította szülővárosa újjáépítését. Az első között kapott 1953-ban Ybl Miklós-díjat, a legmagasabb magyar építészeti kitüntetést. Solt Béla professzor utódjaként közel harminc évig oktatott a Soproni Egyetem Építéstani Tanszékén.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!