Az elmúlt héten volt a dohányzásmentes világnap, és tíz éve annak, hogy Magyarországon törvényt hoztak a nemdohányzók védelméért.

Napjainkban már könyvtárnyi irodalom szól arról, hogy milyen egészségkárosodásokat okoz a dohányzás a tüdőráktól a szívelégtelenségig. Visszataszító fotók százai keringenek az interneten roncsolt, daganatos tüdőkről, hogy elrettentsék a dohányosokat. Hiába. Vagy mégsem? A statisztikák szerint a férfiak körében csökkent, a nőknél viszont – sajnos – emelkedett a rendszeresen dohányzók száma. Ez önmagában is rémisztő, arról nem is beszélve, hogy 2010 és 2016 között 40 százalékkal lett több a daganatos beteg közöttük. Gyanítom, a helyzet nem sokat javult az elmúlt években sem. Ismert, a tüdőrák elleni védekezés soktényezős, az egyik eleme a dohányzás visszaszorítása. Az elmúlt tíz évben kiemelt figyelmet kapott a nemdohányzók védelme, de figyelmeztető jel, hogy a KSH adatai szerint ugyanebben az évtizedben nem változott a leszokottak aránya. Sokan abba a hibába esnek, hogy elektromos cigiket szívnak, pedig az úgynevezett hevített termékek is súlyosan károsítják az egészséget. Feladat tehát még akad bőven.

Tudom, nem könnyű letenni a cigarettát. Jómagam 40 évig tartoztam a dohányzók táborába, átlagosan napi másfél dobozzal. A szándék, hogy leszokjak, éveken át érlelődött bennem. Próbálkoztam tapasszal, akupunktúrával, rágóval. Igazából semmi sem használt. Már akkor aggódtam, ha már csak néhány szál maradt a dobozban, s nem volt a közelemben bolt. (Akkoriban még mindenhol lehetett cigarettát és dohányt vásárolni.) Bizonyára én voltam gyenge. Aztán 2012-ben egy orvos nyilatkozatát olvasva kiderült számomra, hogy létezik olyan gyógyszer, amely segít a dohányzás abbahagyása esetén jelentkező nikotin utáni vágy és a megvonási tünetek csökkentésében. Csakhogy… Ennek a gyógyszernek a szedését szigorú orvosi vizsgálatnak kellett megelőznie, mert az arra hajlamosoknál akár súlyos depressziót válthat ki. Talán éppen ezért nem terjedt el… Mindenesetre én belevágtam, s harminc nap után úgy hagytam el a cigarettát, mintha sohasem dohányoztam volna. Számomra is hihetetlen, hogy az addigi reggeli kávé mellé elszívott 4–5 cigaretta nullára csökkent, úgy, hogy egyáltalán nem éreztem hiányát, nem gyötrődtem napközben és este sem. Azóta elmúlt lassan tíz év, és „tiszta” vagyok. Példámat látva van olyan barátom, aki szintén ezt a módszert választotta, és neki is sikerült.

Szóval vannak lehetőségek, lehet választani a különböző módszerek közül, de mindegyik alapja az akarat, hogy akarjuk eldobni a cigarettát, hogy képesek legyünk befogadni azokat a tanácsokat, amelyeket szakértők adnak. Én alapvetően nem hiszek az elrettentésben, abban viszont igen, hogy segíteni kell a dohányzás betegségében szenvedőknek. Okos szóval, meggyőző érvekkel, s ha kell és lehetséges, gyógyszerrel.