Földes Tamás éppen húsz évvel ezelőtt, 1997-ben lett az akkori nevén Szociális Foglalkoztató igazgatója. A cég akkor 56 főnek adott munkát, jelenleg 130 megváltozott munkaképességű dolgozik a szervezetnél.

– A családunkban élt egy siket–vak rokonunk. Jó kapcsolatunk hatására döntöttem úgy, hogy a se­­gítő szakmát választom – em­­lékezett vissza Földes Tamás. – Se­­gíteni másokon, törődni a fo­­gyatékkal élőkkel. Huszonhat éven át tanítottam a siket és nagyothalló általános iskolás gyerekeket. Aztán egy nagy váltással, de a szakmában maradva lettem a mai nevén FORENO Kft. igazgatója. A cég egyfajta mentsvára a fogyatékkal élőknek. Munkát és közösséget biztosítunk, így hasznosnak és fontosnak érzik magukat, a létbiztonságuk javul. A világ változik, az esélyteremtésben a fo­­lyamatos képzés elengedhetetlen. Az egyes munkafázisok mind összetettebbek, nekünk és munkavállalóinknak is alkalmazkodni kell, hogy a gazdasági életben helyt tudjunk állni.

Földes Tamás vallja: a kudarcok, tapasztalások, amikből tanulnunk kell. A rehabilitációban fontos az újrakezdés lendülete, a türelem és a kitartás.

– Lehet, hogy ma megtanítok valamit, de azt holnapra elfelejtik, és kezdhetjük elölről – tette hozzá. – Ám sosem szabad feladni! Most, hogy nyugdíjba vonulok, nem jelenti azt, hogy teljesen eltávolodnék ettől a te­­rülettől. A sérültek a Hova To­­vább Alapítványon keresztül továbbra is számíthatnak rám.

A szakember bízik benne, hogy egészsége nem hagyja el, és több ideje jut családjára, hobbijára, a modellezésre. Előveheti az évek óta elrakott, s talán kicsit meg is porosodott alkatrészeket, repülőket, hajókat.