Balf lankáin ősidők óta szőlőtermesztéssel foglalkoznak, így allegorikus jelentése is lehet a szüreti tálat és a metszőollót tartó leánynak, aki ünnepi ruhában, gyöngysorral a nyakában talán szüreti mulatságra készül. „A magam gyakorlatából tudom, milyen döntő jelentősége van az életismeretnek, a művész egyéniségére ható, nem egyszer mellbevágó élményeiknek. A „Martinász” valamint „Bőség” című szobraim megalkotásának az alapja is ilyen erőteljes, egész lényemet, érzelmeimet és gondolataimat hosszú időre hatalmába kerítő élmény volt. Persze alkotás közben ezt az élményt, hogy úgy mondjam, rendbe kell szedni. Az alakító tudat újrakölti a látottakat, egy kicsit újra ki kell találnia az élet mását. Az élmény adta gondolat sugározza a formát, ez irányít munka közben, hogy a művész a számtalan lehetőség közül kiválassza az egyetlent, a legkifejezőbbet. Kínos, sok vívódást okozó, de örömteli munka ez a keresés, ha az élmény belülről feszíti az embert.” – nyilatkozta az 1955-ben felavatott alkotása kapcsán a Művelt Nép című lapnak Somogyi József, akinek 1986-ban Sopronban a tavaszi napok alkalmából a Káptalanteremben volt önálló kiállítása.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!