Munka akad bőven, hiszen a szüret csak nyitánya a borkészítés hosszú – akár évekig tartó – művészi folyamatának. A kívülállók közül sokan hajlamosak leegyszerűsíteni azt az utat, amit a szőlő megtesz attól a pillanattól kezdve, hogy szorgos kezek lecsippentik a tőkéről, vagy elnyeli a szüretelő kombájn. A borkészítés művészete több ezer éves múltra tekint vissza, Sopronban egészen a római időkig, még akkor is, ha voltak olyan évtizedek, akár évszázadok, amikor kipusztultak a szőlők, hiszen senki sem gondozta az ültetvényeket.

A soproni szőlőművelés és borkészítés azonban túlélte az időjárás viszontagságait, a népek vándorlásait, a korabeli, sokszor kedvezőtlen, piaci körülményeket vagy az adott kor társadalmi és/ vagy adószorításait. Voltak ragyogó időszakai kiterjedt külhoni szállításokkal, később más borvidék által világsikerre vitt innovációval (lásd tokaji aszú), és bizony voltak sanyarú évei, évtizedei is.

Most, a harmadik évezred húszas éveiben, és még gyanítom, évtizedekig, újabb kihívások elé néznek a termelők. Mondják, hogy a klimatikus változások érzékenyen érintik a szőlőt is. A felmelegedés egyre feljebb tolja azt a határt, ahol még jó minőségű szőlőt lehet szüretelni, s ebből adódóan jó bort készíteni. Ez azt is jelenti, hogy egyre több bor lesz a piacon, tehát csökken az értéke. (Most abba ne menjünk bele, hogy a magyar bort mennyiért lehet jelenleg külföldön értékesíteni! Érjük be annyival, hogy még van hova feljebb tolni az árakat!) Másrészt pedig a megváltozott terroir (klíma, talaj, fekvés és persze az emberi tényező, a felhalmozott tudás) más fajtákért kiált. Persze lehet azon morfondírozni, hogy ugyan, ráérünk még, nem kell kapkodni, nem kell kivágni a melegre érzékeny fajtákat, de figyelmeztető jel, hogy ­Bordeaux-i borvidéken, a cabernet sauvignon hazájában már előrehaladott fajtakísérleteket folytatnak, hogy kiváltsák a világhírű szőlőt. Sajnos, az előrejelzések szerint ez vár a mi kékfrankosunkra is. Lehet, hogy még nem a mi időnkben, de ha a prognózis beválik, akkor a Soproni borvidéken is elkerülhetetlen lesz a fajtaváltás.

Azonban más veszélyek is környékezik a mi kékfrankosunkat, illetve a testesebb vörösborokat. Mégpedig a fogyasztói szokások változása. Egyre inkább a könnyebb, gyümölcsösebb borok kerülnek előtérbe. Ez még akkor is így van, ha egy hideg téli estén egy klasszikus vörösbor jelenti az örömöt a vacsoránál. Nincsenek hát könnyű helyzetben borászaink Sopronban sem, de ismerve kreativitásukat, elkötelezettségüket, biztosak lehetünk abban, hogy talpon marad a borvidék most és a következő évtizedekben is.