– Hogy kaptad a lehetőséget, hogy a Mahler-szimfóniában énekelj?

– Múlt nyáron keresett meg Kóczán Péter (a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője – a szerk.), akivel évek óta jó barátságban és munkakapcsolatban vagyunk, hogy megkérdezze: volna-e kedvem csatlakozni a Mahler#4 projekthez. A szoprán szólót ugyanis nagyon hozzám passzolónak érezte – én pedig örömmel mondtam igent. Szakmai kihívást látok benne, másrészt énekesként mindig kiváló lehetőség egy nagyobb csapat részeként muzsikálni. Izgatottan várom a közös munkát.

– Milyen más, számodra fontos szereplésed volt még?

– Minden zenei megmozdulás egyformán fontos számomra: egy népdal eléneklése egy kisebb rendezvényen ugyanúgy, mint egy nagy koncerten való közreműködés vagy egy templomi zenei szolgálat. A fő cél minden esetben ugyanaz: megérinteni a hallgatóság szívét, és olyan közeget hozni létre, ahol az értelem nem tud ellenállni a hangok és harmóniák formáló és gyógyító hatásának.

– Mióta énekelsz, hogyan kezdődött az egész?

– Zenei általános iskolába jártam, ahol a tanáraim hamar felfigyeltek rám, egyre többször kértek meg énekes közreműködésekre. A tanulmányaimat konzervatóriumban folytattam, de már a képzés alatt is azt mondogatták az oktatóink, hogy jobb több lábon állni, csupán a zenészlétben bízni rizikós. Mivel a pedagógia, a kisgyerekek mindig is érdekeltek, óvodapedagógus lettem, majd hitoktató.

– A napi munkádnak is része a zene.

– Rengeteget éneklünk a gyerekekkel. Olykor hangszeren kísérem őket – zongorázni, hegedülni és furulyázni tanultam sok éven át –, és azt látom, hogy az egyik legfejlesztőbb és legfontosabb nevelési terület a zenei nevelés, amit minél kisebb korban érdemes elkezdeni. Minden egyéb területre kihat, segít, a lélekre gyakorolt hatása is felbecsülhetetlen.

– Szét lehet-e választani a pedagógusi és előadóművészi pályádat hivatásra és hobbira?

– Mindkettőt hivatásként élem meg, melyek egymás mellett, egymást kiegészítve vannak jelen az életemben. Ez a hétköznapokban sokszor komoly kihívást jelent négygyermekes családanyaként, hiszen ez is a hivatásom. Szeretném továbbra is úgy koordinálni az életünket, hogy jelen tudjak lenni azokon a területeken, ahol szükség van rám, vagy ahol bármi szépet és jót tehetek a környezetemben.