Bár budapesti születésű volt, és immáron évtizedek óta ott is élt, soproninak is vallotta magát. „Nagyon nehéz megfogalmaznom, hogy valójában mit is jelent számomra Sopron, hisz nem vagyok tősgyökeres soproni, ma sem itt élek. Aki ismeri ennek a városnak a történetét, az jól tudja, hogy mindig is voltak olyan polgárai, akik nem ide születtek, ide »csak« dolgozni, alkotni jöttek, majd oly szenvedéllyel szerették meg Sopront, hogy annak szerves részévé váltak. Magamat közéjük sorolom.” – vallott Sopronhoz való viszonyáról. Sok munkája között az Új utcai középkori Ózsinagóga feltárására volt talán a legbüszkébb, aminek fontos szerepe volt abban, hogy Sopron 1975-ben elnyerte a Műemlékvédelmi Európa Díjat.

Óriási szakmai tekintélynek örvendett, 73. születésnapja alkalmából nyolcvanöt magyar és osztrák szerző tollából kétkötetes könyv jelent meg munkásságáról Kő kövön – Stein auf Stein címmel. „Sok mindent kaptam ettől a várostól, de úgy gondolom, hogy magam is hozzájárultam ahhoz, hogy Sopron városképe visszakaphassa azt a középkori ízű karaktert, azt a kontinuitást, amit már-már elveszteni látszott” – nyilatkozta egy alkalommal a maga halk szavú szerénységével.

Ha Te sok mindent kaptál Soprontól, drága jó Feri, akkor mi annak a sokszorosát kaptuk vissza Tőled! Isten Veled, s ha valami kifürkészhetetlen okból odafentről is lenne lehetőséged Sopronon tartani vigyázó szemed, akkor ne feledkezz meg rólunk, mi sem felejtünk Téged!

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás