Így kezdődött Ördög József labdarúgó karrierje, amelynek két alkalommal Sopron volt a helyszíne.

– Győrfi Laci bácsi, az SLC edzője hívott először Sopronba – kezdte az egykori támadó. – Jól emlékszem, 1993 telén kerültem ide, a 11. helyezett csapathoz. Aztán a csodálatos tavasz végén másodikként végeztünk, így osztályozót játszhattunk az első osztályú Diósgyőrrel. Idegenben kikaptunk egy–nullra, Sopronban pedig tízezer néző előtt öt–nullra lefutballoztuk őket, és ezzel feljutottunk az NB I-be. A mérkőzést és az utána történteket soha nem fogom elfelejteni. A stadionból indulva a négysávos úton gyalog tettük meg az utat a belvárosig, mögöttünk jött a sokezres tömeg. Rendőri irányítás nem volt, de az autósok mégsem bosszankodtak, hogy nem lehetett közlekedni. Mindenki bennünket ünnepelt. A Fő téren a szurkolókkal együtt elénekeltük a Himnuszt. Fájó pont nekünk, hogy ez a csapat a várostól soha nem kapott semmilyen elismerést, pedig Sopron történetében labdarúgásban mi voltunk először NB I-esek.

Ördög két évvel később visszatért Győrbe, majd 1996 februárjában ismét Sopronba szerződött, ezúttal az NB II-es Matávhoz.

– A második soproni korszakom nem sikerült annyira emlékezetesre, mint az első – folytatta. – Talán hiányzott az a jó közösség is, ami az SLC-nél megvolt. Ott nagyjából fele-fele arányban alkottuk a keretet helyiek és győriek. Attól függetlenül, hogy mi nem voltunk soproniak, bennünket ugyanúgy szeretett a közönség, mert látták, hogy a pályán megszakadtunk a klubért. Mindez főként Laci bácsi érdeme volt. A Matávtól Ausztriába, Sankt Pöltenbe kerültem, ahol együtt futballoztam az Olaszországból hazatérőben lévő Détári Lajossal.

Ausztriában több csapatban is megfordult, de egy-egy évet játszott Finnországban és Vietnámban is a számtalan magyar egyesület mellett. Játékos-pályafutása után hiányzott számára a hétvégi adrenalinfröccs, ezért edzőnek állt. Ötvenöt éves, hetedik éve dolgozik Gyirmóton, napjainkban a kék-sárgák NB III-as csapatát irányítja. 

Tekintse meg kvízünket!