A Matávot kilenc mérkőzésen vezette az első osztályban, lila-fehérben pedig két bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és ezeken egy gólt szerzett Simon Tibor.

Varga Alfréd, az SVSE–GYSEV edzője először március közepén a Tapolca ellen tudta csatasorba állítani a Fradi szurkolók kedvencét. A mérkőzés előtt hangosbeszélőn köszöntötték az SVSE új játékosait, köztük Simon Tibort és Farkas Józsefet, utóbbi a Matáv Sopron edzője volt. A Vasút pályáján hétszáz néző volt kíváncsi az összecsapásra, amelyen Simon jó játéka is kevés volt a győzelemhez, a végeredmény ugyanis 0–0 lett.

„Simi” második és sajnos utolsó találkozóján az SVSE–GYSEV a Herendet fogadta 2002. március 20-án, és 2–1-es félidő után a Vasút 3–2-es vereséget szenvedett. A hazaiak első egyenlítő gólját Simon a 16. percben ritkán látható módon szerezte meg. Történt, hogy őt akadályozták a félpályán, a megítélt szabadrúgásból a kapu felé ívelte a labdát, a vendégek portása „Enyém!” felkiáltással felugrott érte, de az fölötte a jobb sarokba hullt.

Abban az időben a tűz mellett a víz is sújtotta az SVSE-t. Mintegy egy hónappal korábban leégett az öltöző a vasutas csapat sporttelepén, azután pedig szakadó esőben játszották le a felújítási munkálatok segítésére rendezett jótékonysági mérkőzést. Így csupán 50 mindenre elszánt futballdrukker látogatott ki és vette meg a 300 forintos jegyet. Az első félidőben Simon Tibor a vasutasok labdarúgójaként matávos tanítványai ellen lépett pályára. A mérkőzés egyébként a távközlési együttes 8–0-s győzelmét hozta.

Egy hónappal később sajnos véget ért Simon Tibor rövid soproni karrierje, ugyanis 36 éves korában Budapesten brutális bűncselekmény áldozata lett.