– Milyen érzés úgy ülni az egyetemi csarnok lelátóján, hogy a SMAFC együttesében mindkét fiad kezdőjátékos?

– Nagyon szeretem őket nézni, ahogy kosárlabdáznak. Igazán büszke apa lehetek, hiszen mindkét fiú eljutott odáig, hogy felnőtt bajnokságban alapember. Az külön öröm, hogy jól is megy a csapatnak: dobogós helyen áll jelenleg a tabellán – és ez Péter, illetve Barna érdeme is.

– Edzői szemmel is nézed a játékukat, elemzitek a meccseket?

– Alapvetően nem, inkább csak apaként ülök a lelátón. Egyáltalán nem szeretnék a szakmai munkába beleavatkozni, arra ott vannak a trénerek. Inkább biztatom, dicsérem őket, pont úgy, mint egy másik szülő tenné. Természetesen, ha van szakmai kérdésük, azt átbeszéljük, ugyanakkor ez nem jellemző. Régóta kosárlabdázik mindkét fiú, pontosan tudják, mikor megy nekik a játék, miben kell esetleg előbbre lépniük.

– Korábban edzetted is a fiaidat, mennyi ideig?

– Barna három éven keresztül dolgozott velem, Péter pedig öt évig. Voltam a vezetőedzője és a másodedzője is. Ezek a hivatalos tréningek voltak, de előfordult többször is, hogy valamelyikükkel ketten vagy hárman lementünk a pályára, és gyakoroltunk egy-egy játékelemet vagy a palánkra dobásokat.

– Egyértelmű volt, hogy a fiaid kosárlabdázók lesznek, vagy kellett kicsit nógatni őket?

– Egyáltalán nem, ők egyszerűen belenőttek ebbe a kosaras közegbe, kisgyerek koruk óta természetes volt, hogy kosárlabdáznak. Ahhoz persze rengeteg munkát kellett elvégezni, hogy ilyen szintre jussanak.

– Mi lehet a fiúk jövője, meddig juthatnak a kosárlabdában?

– Barna fiam az idősebb, 20 éves. Nagyon szeret kosárlabdázni, de már az is látszik, hogy kacsingat az edzői pálya felé. Bízom abban, hogy trénerként futhat be majd komolyabb karriert. Péternek 18 évesen megvannak az álmai a profi játékoskarrierről. A korosztálya kiemelkedő tehetségei közé tartozik, pár napja érkezett haza az U19-es válogatott edzőtáborából, és Csendes Péterrel együtt készülnek a korosztályos világbajnokságra, amelynek a magyar vonatkozású meccsei nyáron lesznek Debrecenben. Részemről nem elvárás, hogy profi karriert fusson be, nagyon büszke vagyok arra, hogy mindkét fiú eljutott erre a szintre a kosárlabdában, de a legfontosabb az, hogy akár a sportban, akár azon kívül megtalálják a számításukat az életben.