Kóczián József háromszoros világbajnok asztaliteniszező volt az első mestere, aki rajongásig megszerettette vele ezt a sportágat. „Volt olyan időszak, amikor 120 gyerek járt le a pingpongedzésekre. Magyar bajnok ugyan nem került ki közülük, de amint látom, nemcsak a játék technikáját sajátították el, hanem az életben is megállják a helyüket.” – nyilatkozta egyszer Puskás Árpád.

– Árpi bá’ nekünk, régi pingpongosoknak egy legenda volt, és úgy hiszem, az is marad mindörökre – emlékezett mesterére Tóth Tibor, aki ma egy antikvárium tulajdonosa.

– Nem voltam még tízéves, amikor a papréti tornacsarnokban elkezdtem pingpongozni – folytatta Fodor Tibor elektrotechnikai szakember. – Mindig úgy tekintettem rá, mint a második apámra, ezért is nagyon nehéz elfogadni, hogy ő már nincs.

– Az én generációm számára az ő neve és az asztalitenisz elválaszthatatlan – mondta Szendrői Judit informatikus. – Mi, lányok vele érhettük meg, hogy csapatunk bekerült az NB II-be.

– Kedves barátom, Kozák Gabi vitt le a tornacsarnokba pingpongozni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy sajnos még Árpi bácsi zsenialitása is kevés ahhoz, hogy belőlem asztaliteniszezőt faragjon – fogalmazott dr. Koloszár Miklós, a Soproni Gyógyközpont fül–orr–gégész főorvosa.

– Meg-, majd az újrateremtője volt Sopron újkori asztaliteniszének – emlékezett Kónyi-Kiss Gábor, aki sportiskolás növendéke volt, nyugdíjba vonulásáig pedig műszaki vezetőként tevékenykedett. – A közvetlen szervező munkából már kiszállt, de szurkolóként mindig ott volt a hazai meccseken.

– Árpi bácsi gondolataiból, szavaiból áradt a szeretet. Szakmai tanácsai precízek, ösztönzőek, motiválóak voltak – idézte fel Palotai Gábor, aki később kosárlabdázóként a SMAFC csapatában alkotott maradandót.

– Hihetetlen empátiája volt a fiatalokhoz, amihez még hozzájárult megannyi példamutató emberi tulajdonsága – zárta egykori edzőtársa, Domnánics Károly.

Puskás Árpád temetése február 25-én, pénteken 13 órakor lesz a Szent Mihály-temetőben.