Nagy László az általános iskolai tanulmányait már nem tudta Sopronban befejezni, mert a család az édesapa tartós kiküldetése miatt Nigériába költözött. Lagosban egy ír apácák által vezetett angol tannyelvű iskolában folytatta tanulmányait, ezután egy kihelyezett német tannyelvű középiskolában tanult. Németországban, Odenwaldschulében érettségizett. A BME Vegyészmérnöki Karán szerzett diplomát 1982-ben, majd változatos munkakörök után megalapította saját vállalkozását, a Viva la Musica Művészeti Ügynökséget, emellett egy multinacionális gyógyszeripari cég kelet-európai képviselője. A nyolcvanas évek végén bekapcsolódott a soproni ellenzék munkájába, az 1989. augusztus 19-i páneurópai piknik egyik szervezője volt, jelenleg is titkára a Páneurópai Piknik ’89 Alapítványnak. 1999-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
– Nagyapám, Nagy Lajos Hódmezővásárhelyen született, majd az 1910-es években Szombathelyen telepedett le, ahol saját üzletében papír- és írószer-kereskedéssel foglalkozott – kezdte Nagy László. – A város Fő terének ez volt az egyik legnagyobb üzlete. Annak idején kidolgozott érettségi tételeket is lehetett nála legálisan vásárolni. Az üzlet államosítását nagyapa már nem élte meg, később ez lett a Centrum Áruház, ma pedig ismét papír–írószer-kereskedés működik a helyén.
– Édesapám a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd 1944-ben Sopronban, a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karán szerzett erdőmérnöki oklevelet – folytatta Nagy László. – Amellett, hogy kiváló atléta volt, szívesen vállalt közéleti szerepet is, így 1942–43-ban ő volt a SMAFC diákelnöke. Az egyetem után lényegében az egész évfolyamot behívták katonának, de már nem a front irányába, hanem Németország felé vitték őket, ahol előbb francia, majd amerikai hadifogságba esett, melyből 1945 szeptemberében szabadult. Évekig dolgozott erdészeti szolgálatban, majd szakmai tudásának, irányítókészségének, és idegennyelv-ismeretének köszönhetően 1970-ben őt nevezték ki a nigériai–magyar közös vállalat, a Nigerian Mapping Company első műszaki igazgatójának. Nővérem akkor már egyetemista volt, őt kivéve az egész család Lagosba költözött. 1977-ben ért véget nigériai kiküldetése, nyugdíjazásáig műszaki ellenőrként dolgozott. Sajnos a megérdemelt pihenést csak néhány hónapig élvezhette, 1981 szeptemberében távozott végleg közülünk. Anyai felmenőim, a Gombás család révén is szombathelyi gyökerekkel rendelkezem. Édesanyám széles érdeklődési körű asszony volt, édesapámmal közösen megírták nigériai élményeiket, melynek kiadását a közeljövőben tervezzük.
Családi háttér: Szombathelyen született 1957-ben. Édesapja Nagy Lajos, okleveles erdőmérnök volt, édesanyja pedig a háztartást vezette, nevelte a három gyermeket. Feleségével, Madarász Gabriellával egyetemi évfolyamtársak voltak, ő is vegyészmérnök. Zsuzsanna lányuk közgazdász, Zoltán fiuk földmérő mérnök, Eszter pedig egy soproni cégnél operátorként tevékenykedik.
