– A sport a mi családunkban tradíció, hisz már orvos nagyapámnak is ez volt a szívügye – mesélt a családi indíttatásról Rátvay Tamás. – Édesapámra, az egykori válogatott kosarasra, Rátvay Zoltánra talán még többen is emlékeznek Sopronban a mindig forró hangulatú SMAFC – Bajai Bácska Posztó rangadók kapcsán. Róla annak idején az a mondás járta, hogy „Nem is látja Rátvay a kosarat, mégis 30 pontot dob”, amihez annyit tennék hozzá, volt úgy, hogy 40–45 pontot is elért akkor, amikor még nem volt hárompontos. Apám húga, Czirákyné Rátvay Katalin 250-szeres válogatott kosaras, aki annak idején bekerült az Európa-válogatottba is. Anita nővérem Eb-bronzérmes, több mint száz alkalommal húzta magára a címeres mezt.

Rátvay Tamás az egyik soproni középiskola testnevelő tanára, aki maga is részese volt sok-sok soproni rangadónak, igaz, hogy rendre az ellenfél, a Szeged, a Paks, illetve a Pécs csapatában. A SMAFC jelenlegi vezetőedzője is szép sportkarriert tudhat maga mögött, hisz többszörös korosztályos és felnőtt válogatott, játszott bajnoki döntőt és tagja volt Magyar Kupa-győztes csapatnak is.

– Nálam legfeljebb csak az volt a kérdés, hogy a röplabdát vagy a kosárlabdát válasszam, hisz édesanyám, Szikora Ildikó kiváló röplabdázó volt, kis túlzással így azt is mondhatom, hogy öcsémmel együtt a röplabda-, illetve a kosárlabdapályán nőttünk föl – kapcsolódott a beszélgetésbe Tamás, aki egyetemi tanulmányai mellett a SMAFC csapatát erősíti, legutóbb éppen a Baja ellen – 35 ponttal – ő volt a legeredményesebb játékos.

– Azért én is a pályán voltam, igaz, hogy „csak” 16 ponttal járultam hozzá a csapat sikeréhez, ami egyúttal azt is jelentette, hogy továbbra is veretlenek vagyunk hazai pályán – mondta mosolyogva Balázs, a kisebbik fiú, aki valójában a nagyobb, illetve a magasabb a maga kerek két méterével. – Talán mondanom sem kell, hogy igen gyakran itthon is folytatódik az edzés, vagy éppen a legutóbbi mérkőzés megbeszélése, pláne egy Baja elleni rangadó után.

– Jó ez, nagyon jó ez így, a sport tölti ki az életünket – zárta az édesapa. – Viccesen szoktuk is mondani, hogy a feleségem a sportág miatt kilóg ugyan a sorból, de befogadtuk. Sportolóként és edzőként egyaránt vallom, hogy ha van fegyelem, akkor van figyelem, ha van figyelem, akkor van értelem, ha pedig van értelem, akkor van győzelem.