Andor nagypapával indult a Sift családban a tenisz szeretete és annak magas fokon való művelése, akit követett a fia, Tibor – aki edző is lett –, manapság pedig már az unoka, Barnabás szerez örömet szülőnek és nagyszülőnek egyaránt. Igen, erre mondják azt, hogy a vörös salak varázsa…
– Mondhatom azt, hogy tradíció a családunkban a sport, ezen belül is a tenisz – mondta Sift Tibor. – Bár édesapám még relatíve jó egészségnek örvend, az ő generációja már a múlté, a teniszpályára már csak nézőként megy ki, elsősorban az unokája, Barnabás fiam miatt. Apám, Sift Andor az ötvenes évek elején ismerkedett meg a sportággal, és mint annyian Sopronban, ő is Conrad Kálmán tanítványa volt.
Az egykori Rákóczi Hadapródiskola romos tornacsarnoka volt az otthonuk, ott falaztak, egymástól lesték el a fogásokat, hisz abban az időben a tenisz csak egy megtűrt, úgymond úri sportág volt. – Édesapám mellett Erdélyi „Róka”, Molnár Péter, Hauer Sándor, Linzbauer Szilvió és természetesen a tanítómester, Conrad Kálmán voltak azok, akik ugyan világra szóló sikereket nem értek el, de lerakták azokat az alapokat, amelyre lényegében ma is építkezik SVSE tenisz szakosztálya, ahol most éppen a kisfiam bontogatja a szárnyait.
– Időközben apu átigazolt az Soproni Textilesbe, kissrácként pedig rendszeresen vele tartottam a mai GYIK melletti játszótér helyén lévő teniszpályákra – mesélte Sift Tibor. – Ott Nováki Ervin bácsi keze alatt kezdtem el a teniszt ma már muzeálisnak mondható fa ütővel, a mellettünk lévő pályán pedig még hosszúnadrágban ott játszottak a „nagy öregek”, Katter Heri bácsi, Hartmann Pimpi bá’. Ők később aztán csapattársaim lettek a Soproni Kinizsiben, amikor is a hazai pálya a Kurucdombon volt, Sopron talán legszelesebb helyén, így aztán megtanultunk széllel szemben vagy éppen hátszélben játszani, ami a hazai bajnoki mérkőzéseken nagy előnyt jelentett – folytatta a soproni tenisztörténelmet Tibor, aki teniszkarrierje befejező szakaszában a Soproni Sörgyár csapatának lett a játékos edzője.
– Ma pedig alkalmanként az én edzőm is – vette át édesapjától a szót Barnabás, a Hunyadi-iskola hatodik osztályos tanulója, az SVSE nagyreményű ifjú teniszezője, Úr Csaba tanítványa, aki az idei nyíregyházi vidékbajnokságon csapatban bronzérmet szerzett korosztályában, illetve párosban csak a döntőben találtak legyőzőre. – Úgy gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a példaképem Roger Federer, nagyon sajnáltam, amikor most kiesett a US Openen. Apuval most a hagyományos Katter Herbert családi párosversenyre készülünk, ami egy jó hangulatú, a maga nemében egyedi rendezvény, ahol korhatár nélkül bárki indulhat, a megkötés mindössze annyi, hogy a páros tagjai között legyen családi kapcsolat.
– Nem tudom, kinek nagyobb élmény ez a verseny, a fiamnak vagy nekem – zárta Sift Tibor –, mindenesetre köszönet érte a szervezőnek, Katter Jánosnak, egykori csapattársamnak, no és persze Heri bácsinak, a névadónak, volt szakosztályvezetőmnek, akinek a szellemisége minden bizonnyal ott lesz velünk vasárnap délután…
