Ő volt A Diplomata, sokan csak így ismerték, így emlegették, pedig az 1960-as években már nagyon messze került a diplomáciai pályától, energetikus volt a ruhagyárban. Az, hogy folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, spanyolul és franciául, semmit nem számított. A külügyben szóba sem jöhetett a neve, hisz ott volt rajta a súlyos billog: „kiszolgálta a Horthy-rendszert”. De ki is volt valójában Horváth István?
1907-ben született Sopronban, az édesapja közmegbecsülésnek örvendő szabómesterként évtizedekig a Soproni Ipartestület elnöke volt. A Berzsenyi Líceumban érettségizett 1926-ban, ahol az évszázados múltra visszatekintő diákönképzőkör, a líceumi Magyar Társaság háznagya volt. Tanulmányait Budapesten, a Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának Konzuli és Külképviseleti szakán folytatta, itt szerzett diplomát. Már elsőéves egyetemistaként az a megtiszteltetés érte, hogy Bethlen István miniszterelnök fiával együtt Grenoble-ben részt vett egy négy hónapos kiküldetésen. Itt arról is kellett francia nyelven előadást tartania, hogy a magyarok már nem sátrakban laknak, és nem vándorolnak a Duna menti síkságon. Végzős hallgatóként az olasz kormány kétéves ösztöndíjat biztosított számára, melyet követően kinevezték a közgazdaságtudományi kar tanársegédjének. 1938-ban került a soproni születésű Kánya Kálmán vezette külügyminisztérium sajtóosztályára, hamarosan a római magyar nagykövetség sajtóattaséja lett.
– Szerettem Olaszországot, alapítója voltam az Olaszbarát Ifjúsági Szövetségnek, különösen Rómában éreztem otthon magam, egy alkalommal Soproni Thurner Mihály polgármesternek is volt módom bemutatni az örök várost – mesélte egy alkalommal.
A háború alatt segítette a menekülteket, így Lénárd Sándor orvost, a kiváló írót is, akinek a Római történetek című visszaemlékezésében olvasható: „Nem tudom, mit lett Horváth úrból, él-e még. Csak azt tudom, mit képviselt Róma falai előtt a városon kívüli, a területen kívüli házban: az emberséget. Hálám halálomig fog élni.”.
Erzsébet utcai lakásában a vele való beszélgetés számomra mindig történelemóra volt.
– Ha Zsilinszky Bandit nem végzik ki a nyilasok, akkor a Rajk-per áldozata lett volna – mondta. Aztán mesélt a kiugrási kísérletről, melynek szintén aktív részese volt. Megbékélt a sorsával, presbiterként haláláig szolgálta egyházát. Partecéduláján 1981-ben egy Szent Pál idézet szerepelt: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”.
<p></p><p></p><p></p><h3 style="color:#ea5b0c"><b>Tekintse meg kvízünket!</b><p></p><iframe src="https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSdyYomSabrmVZdBiLov_1XuqcpLggaBLPDRs9fvsLxMhoAjPA/viewform?embedded=true" width="100%" height="650" frameborder="0" marginheight="0" marginwidth="0" style="border:3px dashed #ea5b0c">Betöltés… </iframe> </div></h3>
