– Baranya megyéből, Töttösről származom. Műszaki határőrként szolgáltam Körmenden, és éppen szabadságról mentem vissza a laktanyába egy fapados vonattal, Gerti pedig mögöttem ült – kezdte Fentős István.
– A nagybátyámat Pécsen műtötték, őt látogattam meg a kórházban, és jöttem vissza, Sopronba, amikor összekoccant a fejünk Pistivel – folytatta Fentősné Németh Gertrúd. – „Bocsánat!”, mondta a jóképű határőr, és máris átült mellém. Szerelem volt első látásra.
Szombathelyen leszálltak, Gerti Sopron, Pisti pedig Körmend felé utazott tovább, de amíg a csatlakozásra vártak, címet cseréltek, és egy-egy fényképet is átadtak egymásnak, majd levelezésbe kezdtek. A következő találkozásra hónapokkal később került sor, amikor Gerti meglátogatta Istvánt. Már akkor megbeszélték, hogy augusztusban megtartják az eljegyzést. Így is történt, sőt még ez év novemberében az esküvőre is sor került.
– Pisti kapott civilruha-viselési engedélyt, úgyhogy semmi akadálya nem volt, hogy Nagy István prépost–kanonok a Táncsics utcai Jézus Szíve-templomban megáldja a házasságunkat, amit egy szűk körű lakodalom követett a Szélmalomban – mesélte Gerti.
Nászútról persze szó sem lehetett, hisz Istvánt csak néhány napra engedték el, hátravolt még több mint fél év határőrszolgálat Körmenden. 1977 májusában szerelt le és költözött Sopronba, ahol Gerti édesanyjával laktak együtt egy kis lakás egyik szobájában.
– Nagyon szűkösen voltunk, hisz 1978-ban megszületett Balázs, 1980-ban Tamás, 1983-ban pedig Jácint. Sajnos, tanácsi lakást nem kaptunk, de mindketten vettünk fel vállalati kölcsönt, Gerti édesanyja is segített, így 1984-ben beköltözhettünk a Jereván-lakótelepi, saját lakásunkba, ahová 1985 nyarán megérkezett a negyedik gyerek, Ákos. Mi pedig azóta is itt élünk – tette hozzá Fentős István. – Közeledünk az aranylakodalomhoz, sok öröm és nagy bánat is ért bennünket, de mindig fogtuk egymás kezét jóban, rosszban – fogalmazott Gerti.
– Ehhez nincs mit hozzátenni, egyszerűen, de boldogságban élünk – zárta István.
Fentősné Németh Gertrúd 1955-ben született Szombathelyen. Az Állami Szanatóriumban volt műszakvezető szakács, majd a balfi szanatórium recepciósaként ment rokkantsági nyugdíjba, ezt követően még pénztárosként dolgozott egy bevásárlóközpontban.
Fentős István 1954-ben született Töttösön. Mezőgazdaságigép-szerelő szakmunkásnak tanult, leszerelését követően a soproni AFIT-ban dolgozott, majd egy garázsberendezéseket-gyártó cégtől ment nyugdíjba 2018-ban.
