– Pannonhalmán voltam középiskolás, majd érettségi után fölvettek a mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémiára – kezdte Horváth János. – Talán három hétig sem voltam hallgatója az intézménynek, amikor a rektor magához hivatott, és közölte, hogy tévedésből kerültem az akadémiára. Aztán adott másfél órát, hogy minden holmimmal együtt elhagyjam az iskolát. Nem volt egyszerű állást találnom, de végül fölvettek a Soproni Postaigazgatóságra, ahonnan aztán hamarosan elküldtek szakirányú képzésre a fővárosba. A Magyar Posta Oktatási Központ Bajza utcai épületében láttam meg azt a szép, fiatal lányt, Máriát, akibe az első pillanatban beleszerettem, és megéreztem, hogy őt a jó Isten is nekem teremtette.

– Pontosan emlékszem én is erre a 65 évvel ezelőtti találkozásra, amit sok-sok beszélgetés követett, később emlékezetes séták a Városligetben, kéz a kézben a Vajdahunyad-vár árkádjai alatt, de sajnos nyár elején véget ért a tanfolyam, János Sopronba került, én pedig Nagykátára – folytatta Horváthné Kiss Mária. – A kapcsolatunk nem szakadt meg, egymást érték a levelek, és ha lehetőségünk adódott, akkor találkoztunk is.

János Pannonhalmára, az ötéves érettségi találkozójukra meghívta Máriát is, ahol egy csendes, meghitt pillanatban karikagyűrűket vett elő. Hamarosan elkezdték tervezgetni az esküvőjüket, amit egy évvel később, 1961. május 7-én tartottak.

– A pannonhalmi Szent Márton-bazilikában úgynevezett „hárompapos” esküvőnk volt, hisz Mihály testvérbátyám, valamint két egykori tanárom, Bajtai Oros és Söveges Dávid bencés szerzetesek adtak össze bennünket, Szigeti Kilián orgonaművésztől pedig csodálatos zenei hátteret kaptunk – mesélte János.

A két fiatal egy fertőszentmiklósi albérletből járt be közös munkahelyére, a Soproni Postaigazgatóságra, majd két év múlva beköltözhetett első saját otthonába, egy Deák téri társasházba, ahová 1965-ben megérkezett Csanád fiuk.

– El kell kerülni az első veszekedést, ez az egyik titka a hosszú és boldog házasságnak, ami persze tudom, hogy illúzió, de törekedni kell rá. Nagyon fontos a maximális tolerancia és a bizalom, ezek az alappillérei a harmonikus, boldog házasságnak, aminek sohasem szabad meginognia – fogalmazott Mária.

– És nem is inog meg, ha ehhez társul tisztelet és őszinteség is – tette hozzá János. – No és még egy apróság: a kis örömöket is meg kell becsülni, különösen abban a korban, amiben mi vagyunk, hisz mindketten jócskán elhagytuk már a nyolcadik X-et.

Horváthné Kiss Mária 1939-ben született Tápiógyörgyén. Az érettségit követően, 1964-ben postatiszti diplomát szerzett. A Soproni Postaigazgatóság főelőadójaként ment nyugdíjba 1993-ban.

Horváth János Petőházán született 1936-ban. Postatiszti diplomáját 1958-ban szerezte meg. A Soproni Postaigazgatóság igazgatóhelyetteseként 1996-ban ment nyugdíjba.