– A soproni mentőállomás életében milyen szerepet játszik az alapítvány tevékenysége?

– Meglátásom szerint jelentős szerepet. Az alapítókat, akik több mint húsz éve hozták létre a szervezetet, az vezérelte, hogy a mentésben résztvevő kollégák jobb munkakörülmények között, modernebb eszközökkel dolgozhassanak. A kényelmes ruházattól kezdve a profi bakancsokon át sok-sok mindent vásárolt az alapítvány az elmúlt két évtizedben, és sikerült eljutnunk odáig, hogy két évvel ezelőtt alapítványunknak köszönhetően, amelyet a soproni önkormányzat is támogatott anyagilag, egy speciálisan felszerelt mentőorvosi autóval gazdagodhatott a soproni mentőállomás gépjárműparkja.

– A mentőalapítvány augusztusban méltó módon emlékezett meg a 100 esztendővel ezelőtt született dr. Gábor Aurélról. Miért annyira kiemelkedő az ő tevékenysége?

– Dr. Gábor Aurél a magyar mentésügy történetének egyik meghatározó alakja volt, Sopronban látta meg a napvilágot. Születésének centenáriuma alkalmából koszorúzással egybekötött ünnepséget szerveztünk a soproni mentőállomáson, amelyre az ország minden területéről érkeztek szakmánk képviselői. Egy vándorkiállítás mellett látványosan mesélt a magyar mentésügy múltjáról az a rohamkocsi is, amely több évtizeddel ezelőtt teljesített szolgálatot. Büszkék vagyunk arra, hogy a közelmúltban elhunyt Kutas László szobrászművész által készített dr. Gábor Aurél emlékmű is díszíti a mentőállomást. Éppen ezért szeretnénk, hogy az utca is az ő nevét viselhesse a jövőben. A mentésügy meghatározó alakja szív-lélek ember volt, sokunkat indított el ezen a szép pályán, többek között engem is, így személyes szálak is fűznek hozzá.

– Élete nagy részét a mentés szolgálatában töltötte és tölti mind a mai napig. Mi az, ami miatt ennyire megérintette ez a szép, de nehéz pálya?

– Nehéz ezt szavakban megfogalmazni. Ha valaki úgy dönt, hogy megpróbál ezen a területen tevékenykedni, akkor nagyon gyorsan kiderül, hogy esetleg mégsem erre hivatott, ha viszont néhány hónap múlva is marad, akkor egy életre elkötelezetté válik. 18 évesen kezdtem a pályámat kivonuló mentőápolóként, kis megszakítással már 50. éve végzem a mentőmunkát különböző beosztásokban. Mind a mai napig örömmel tölt el, ha egy-egy kivonulás alkalmával segíteni tudok társaimmal együtt. Számomra ez egy mánia, egy szenvedély a jobbik fajtából…

Dr. Éger István 1956. január 3-án született Budapesten, itt végezte az orvosi egyetemet is. Közben már 18 évesen kivonuló mentőápolóként dolgozott. Többéves kórházi fül–orr–gégész szakorvosi gyakorlatot is szerzett, háziorvos volt Peresztegen és Pinnyén. 2003 és 2019 között a Magyar Orvosi Kamara elnökeként tevékenykedett. Feleségével 5 gyermeket nevel, 8 unokájuk van. 

Tekintse meg videóajánlónkat és kvízünket is!