„Patak jött lefele a bércen,/ kacagott és szaladt-szaladt,/ míg a hegy lassan elmaradt.” – írta Wass Albert, igaz, hogy nem az Asztalfő lejtőjének egyik csücskéből, a Hidegvíz-forrásból eredő Rák-patak ihlette meg őt e verssorokra, hanem vélhetőleg csörgedező patakocskánk valamelyik erdélyi ikertestvére. A beszédes nevű patakban valamikor pézsmapockok is éltek, melyek előszeretettel fogyasztottak a növényi táplálék mellett folyami rákokat, amiből bőségesen volt a vízfolyásban. Mint a Sopron város vizeinek halfaunáját kutató dr. Mika Ferenc írta egyik tanulmányában, a patak eredeti halállományát a fenékjáró küllő, a sújtásos küsz, a fürge csere és a vágó csík képezte, majd a 20. század elején a vizet sebes és szivárványos pisztrángokkal népesítették be. Az 1920-as években a horoggal kifogott pisztrángok mennyisége meghaladta a 250 kilogrammot.

Az alig 20 kilométer hosszú és mindössze 40 négyzetkilométeres vízgyűjtő területtel rendelkező Rák-patak vízi energiáját egykoron a vízimalmok egész sora hasznosította, így például az erdei iskola helyén működött annak idején a Manninger-malom, Bánfalva felső végén a Tiefbrunner- vagy Kárpáti-malom, melyet dr. Kárpáti Györgynek köszönhetően ma is megcsodálhatunk. Majd sorba a többi, a Poropatich, a Perge, a Balogh, a Graulinger, a Bruckner, a Steiner, a Krausz, a Werhowski, és így tovább. A békés patak vízjárása rendkívül szeszélyes, többször is kiöntött, de megesett az is, hogy kiszáradt. Az árvizek komoly károkat okoztak, esetenként csúnyán megrongálták a patak mellé települt malmokat és lakóházakat. Az 1879. május 4-i árvíz átszakította a Déli vasút töltését, az 1940 júniusában levonuló árhullám pedig megbontotta a Frankenburg utcai boltozat előtti burkolatot. Az árhullámok csillapítása érdekében több tározót is terveztek, de ezek közül csak a Fehér úti tó valósult meg. Ma már mindez csak emlék, úgy a malmok, mint a rákok és a pisztrángok, ámbátor e sorok írója még egyetemista korában társaival (leginkább csak a társai) fogott pisztrángot, ezzel is színesítve a menzakosztot…

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!