Életünk során több mesekönyv megfordul a kezünkben: egy részük gyerekkorunkban hallgatóként, egy másik részük pedig akkor, amikor mi válunk mesélőkké. Szülőként felmerülhet a kérdés, vajon milyen a jó mesekönyv? – Nem mindegy, milyen korosztálynak szánjuk a meséket: más való a 3–4, a 8–9 évesnek és megint más a kamaszodó gyereknek. Bajzáth Mária könyvei nagyon jók a tipegőtől a középiskolás korig – mondta lapunk megkeresésére Hajdú Ildikó meseterapeuta. – Javaslom, hogy népmeséket válasszunk, mert kulturális hátterünk miatt ezek logikája és nyelvezete jobban érthető. A jó fordítás lényeges, és az is, hogy ne rövidített, hanem eredeti szöveget olvassunk.

Délutáni szórakoztatásra rövidebb, gazdagon illusztrált könyvből meséljünk (ilyenkor ideálisak a műmesék, melyeknél a szerző neve ismert), míg az esti lefekvés előtt hosszabb, kevesebb képet tartalmazó könyvet vegyünk le a polcról! – A népmese jó választás álomba szenderülés előtt is – folytatta a szakember. – A mesélő és a hallgató közt létrejön egy úgynevezett transzállapot, amely egy adott helyzetről közös képet alkotva épül be a lélekbe, s válik belső tudássá. Fejleszti a fantáziát, a belső képalkotást. A képi gondolkozás a gyerekekhez közel áll, ők még mindent megszemélyesítenek.

Fontos még, hogy a gyermek tudjon kapcsolódni a történethez, tehát szólítsa meg, és arról szóljon, ami őt aktuálisan foglalkoztatja. Így tud a mese segíteni a belső történések, küzdelmek feldolgozásában. Boldizsár Ildikó író, néprajzkutató és meseterapeuta így fogalmaz: „Nincs olyan élethelyzet, aminek ne lenne mesebeli párja”. Itt lényeges szerepe van a mesemondónak is, mert a jó mesélő a jó mese alapfeltétele. A jó szív, a jó fül és a jó olvasmány együttesen éri el, hogy a mese megérintsen minket. – A mese nyújtotta élményt már magzati kortól javaslom: nem a tartalmát értjük ilyenkor, hanem a dallamát, ezt az ősi nyelvet – zárta Hajdú Ildikó. – Még egy koraszülöttnek is segíthet életfunkciói javulásában, ha édesanyja rendszeresen mesél neki.