Sopronban összesen háromszor tartottak koronázást: 1622-ben Gonzaga Eleonóra Anna királynét, 1681-ben Pfalz-Neuburgi Eleonóra Magdolna Terézia királynét koronázták meg, uralkodót pedig egyszer, 1625-ben. Ebben az évben ugyanis ismét Sopront jelölték az országgyűlés helyszínének. Pozsony mint koronázóváros nem jöhetett szóba, mivel Bethlen Gábor hadai veszélyeztették ebben a városban az országgyűlés és a koronázás megtartását, illetve pestis is dúlt. Az országgyűlésen II. Ferdinánd, hogy biztosítsa utódlását, elfogadtatta a rendekkel fia, a későbbi III. Ferdinánd megválasztását és megkoronázását. Így Sopron 1625-ben ismét egy jeles esemény helyszínéül szolgált. Azonban nemcsak királyt, hanem nádort is választottak, az év tavaszán elhunyt Thurzó Szaniszló helyére Esterházy Miklós került. Egy bizottság hozta Pozsonyból a koronázási jelvényeket, amelyek 15 napot töltöttek Sopronban. A koronázási ceremóniára december 8-án került sor a ferences templomban. A koronát és a koronázási jelvényeket a templomban csak az udvari, rendi és városi elit láthatta, azonban a Koronázó-dombra tartó menetben azokat már az egyszerű érdeklődők, bámészkodók is megcsodálhatták. A Koronázó-dombon 1915-ben emelt emlékoszlop jelzi azt a helyet, ahol III. Ferdinánd a hagyományos kardvágásokat ejtette, melyekkel tanúsította, hogy az országot megvédi ellenségeitől.

Sopron neve a XVII. században a koronázó országgyűléseknek köszönhetően Európa-szerte ismertté vált.

Az írás elkészítésében közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.