közelmúltban Brüsszelben lehetőségem volt meghallgathatni – véletlen egybeesésnek köszönhetően – az Európai Parlament április 26-i vitáját Magyarországról. Ahogy ez lenni szokott, érvek és ellenérvek ütköztek, sokszor hamis felhanggal. Mindezt csak azért idézem fel, mert azóta szavazott is a parlament, Magyarországot elítélő „határozatot” hoztak, s a kedélyek azóta sem csitultak.

Szeretném azonban megnyugtatni az olvasókat, hogy az Európai Parlament nem hozott semmilyen Magyarországot elítélő határozatot. Ezt csak azok próbálják sulykolni, akiknek érdeke (itthon és külföldön), hogy lejárassák az országot. Nos, hogy akkor miről is van szó? Nézzük a szigorú tényeket! Az EP „határozata” arról szól, hogy kiküld egy bizottságot, hogy a „határozatban” felsoroltak, amelyek alapvetően a magyarországi jogállamiságot kérdőjelezik meg, valóságosak-e. A bizottság itthon tájékozódik, tárgyal, hogy tiszta képet kapjon a helyzetről, s aztán megírja jelentését. Ettől függ, hogy véget ér-e a „magyar ügy”, vagy folytatódik az eljárás. Fontos azonban tényként leszögezni, hogy – hiába riogatnak bennünket – végső megoldásként sem lehet Magyarországot kizárni az unióból. Kilépni persze lehet, de ezt senki sem akarja.

Orbán Viktor Brüsszelben, a parlamenti vitában is világossá tette, hogy Magyarország uniópárti, s a lakosság nagy többsége is a közösség tagja szeretne maradni. Tehát szó sincs arról, hogy Magyarország a kilépésre játszana! Az a bizonyos 7. cikkely pedig lényegében arról szól, hogy tárgyalni és tárgyalni kell. Persze végső soron ott lebeg a büntetés lehetősége is, de azt senki sem tudja, hogy egyáltalán mi lehet az. Ugyan előszeretettel emlegetik, hogy megvonják szavazati jogunkat és elveszik az uniós támogatásokat, de ez sehol sincs így leírva.

Szakértők azonban azt feltételezik, hogy ideáig biztosan nem jut el az ügy, mert egyrészt olyan fékeket építettek be az uniós alapszerződésbe, amelyek szinte kizárják ezt a lehetőséget, másrészt pedig a miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy Magyarország mindenkor kész volt a vitás kérdésekről egyeztetni. S ez így lesz ebben az esetben is, de a legfontosabb a magyar emberek érdeke és biztonsága. Az ország tárgyalásokra való hajlandóságát az EP is elismerte, és több olyan példa is elhangzott, amiket tárgyalásos úton rendezett az unió és Magyarország.

Természetesen az senkinek sem jó, ha konfrontálódunk az unióval, de az sem lehet megoldás, ha mindenre szolgai módon fejet hajtunk. Véleményem szerint mindenkinek az az érdeke, hogy megértse a másik felet, hogy mi és miért történik, s aztán olyan megoldás szülessen, amely ötvözi az európai értékeket és a magyarországi érdekeket. Meggyőződésem, hogy összhangot lehet teremteni a kettő között, de csak akkor, ha a szakmai kérdésekről lehántják a sokszor kívülről ráaggatott, s a lényeget eltakaró, politikai–ideológiai burkot.