A tómalmi városnegyed a Tómalom fürdőtelep körül kialakult, családi házas városrész. (Egyes források szerint már a rómaiak korában is halastavak voltak itt – a szerk. megjegyzése.) A Tómalomnak a középkorban több szempontból is jelentősége volt. A halfogyasztást az egyház által előírt böjti napokon szigorúan ellenőrizték. Ezzel kapcsolatos a tó első említése is. Christoph Herb polgármestersége idején, 1470 körül jöhetett létre ez a mesterséges halastó, amelynek maga a polgármester volt az első bérlője. Ekkor még a tavat az itt elterülő dűlő után Atten­grabennek hívták, a ma használatos Tómalom név, német formájában Teichmühle a 18. század végétől lett általános.

A feljegyzések szerint a Kis- és a Nagytómalmon a halászat mellett a jégkitermelés is jelentős volt. Aztán a 16. századtól mindez egy újabb tevékenységgel bővült, malmokat építettek a tavakon. 1708-tól a Kis- és Nagytómalom jövedelmét a városi szegényotthon fenntartására fordították. A reformkorban országszerte megélénkülő fürdőélet a Tómalmot sem hagyta érintetlenül. Konrad Mühl nagytómalmi molnár fürdőt létesített, ami ellen a kistómalmi fürdő üzemeltetője a városi tanácsnál tiltakozott eredménytelenül. A fürdőhelyet a két világháború között modernizálták: szálloda, vendéglő, néhány villa és egy kabinsor is épült. Több épületben helyrehozhatatlan károkat okoztak az elszállásolt szovjet csapatok 1945 őszén, akik a faanyagot eltüzelték, az épületek tetőszerkezetét pedig tankokra kötött lánccal tépték le, hogy fabarakkokat építsenek belőlük. Ezt követően a fürdőt újjáépítették, jelenleg a Soproni Vízmű üzemelteti, amely az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtott végre.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.