Vajon miképpen őrizhetjük az aradi vértanúk emlékét méltóképpen? Hogyan lehet bemutatni szellemiségüket a jövő nemzedékének? – ezzel a kérdéssel fordultunk Baracskai Évához, a Szent Orsolya Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium magyar–történelem szakos pedagógusához: – A történelem nagyléptékű eseménysorozata igazán akkor tart érdeklődésre számot a diákság körében, ha személyes életutakon keresztül közelítjük meg – emelte ki a Szent Gellért-díjas pedagógus. – Hőseinknek, de a névtelen áldozathozóinknak is volt családja, élni akarása, talán halálfélelme. Ezeket kell közel hozni források, visszaemlékezések segítségével, így például az aradi vértanúk esetében a kivégzés előtt elhangzó utolsó mondatokon keresztül.

A szakember szerint az is fontos, hogy a diákok megismerjék a korszak felfogását. Azt, hogy az asszonyok, anyák bár aggódtak férjükért, fiaikért, de természetesnek, sőt szinte kötelező érvényűnek tartották a hazáért való áldozatot. A kőszívű ember fiai című regényben Baradlay­né magatartása az író, Jókai Mór romantikus túlzásának tűnhet, de a kor hazaszeretetének tükrében mindez másképp fest. A pedagógus szerint a legtöbb segítség az irodalom felől érkezik.

– Bár a mai fiatalság számára a hősök világa távolinak tűnik, de az általuk képviselt tartalmak irányadóak lehetnek életükben – fűzte hozzá Baracskai Éva. – A hétköznapok megéléséhez is kell az erő, a bátorság, néha az áldozatvállalás is: elköteleződni a számunkra fontos dolgok vagy személyek mellett, vállalni meggyőződésünket, értékeinket, kitartani céljainkban, méltósággal elviselni a kudarcokat, és felállni, ha néha elbukunk. Ez is hősiesség, és ennek felismertetésével már megteremtjük a kapcsolatot a jelenkor és a történelmi idő között. Tanárként és felnőttként azt erősítem a diákjaimban, hogy érdemes „kipróbálni” a küzdelmesebb utat, ha általa tudnak olyanná válni, amilyenné szeretnének.