Eiger Levente már 13 évesen színdarabot írt, végül az irodalomtól ugyancsak messze eső szakmát választott: biztosítási matematikusként tevékenykedett, később egy bankban helyezkedett el. 24 évesen költözött Svájcba, ám mivel mindig is visszavágyott az óhazába, így nyugdíjasként visszatért Sopronba. Hetvenéves korában egyszer csak „megszólították” a versek.

– Nem kerestem a szavakat, azok egyszerűen jöttek maguktól, mégpedig versek formájában – mesélte Eiger Levente. – Elég kritikus vagyok magammal, de az évek alatt összegyűlt egy kötetre való, általam is jónak tartott vers. Amikor az Ad Librumhoz fordultam, nem biztattak sok jóval. Mint kiderült, sok elsőkötetes szerző fordul a kiadóhoz, de többségüknek a munkája nem üti meg a szükséges színvonalat. Esetemben szerencsére nem így történt, mint kiderült: ők is meglepődtek, hogy milyen érett anyaggal érkeztem, így már nem volt akadálya a kiadásnak.

A szerző témái egyetemesek: az őszinte, tiszta szerelem, a szeretet, a hazaszeretet, a hit kérdésköre, de az elmúlással kapcsolatos gondolatait is megjeleníti lírájában.